Blog

#41

Ma korán végeztem minden dolgommal - vagyis az egyetlen keddi órámmal -, de fél 10 után még semmi kedvem sem volt visszamenni a koliba, hogy egy újabb napot töltsek a laptop előtt, végig unatkozni és szenvedni.

Ezért döntöttem úgy, hogy jó lenne sétálni valamerre. Vettem magamnak reggelit (konkrétan fahéjas csigát) és joghurtitalt, mert hát néha én is éhes/szomjas leszek. Mivel jobb ötletem nem támadt, végezetül oda mentem, ahol néhányszor sétáltam már... valakivel. Annyit árulok el, hogy a Duna partján van.

Remek napot sikerült "választanom" a sétához, ugyanis kifejezetten meleg volt kint, a szél is a víz mellett fújt, de az sem volt kellemetlen. Jó egy órán keresztül gyalogoltam, aztán leültem a Dunától alig másfél méterre, néztem a vizet, elővettem egy könyvet. És addig olvastam, amíg be nem fejeztem a Vörös királynőt. Közben dél körül megettem/megittam, amit magammal vittem. Valami csoda történhetett, mert kedvem támadt olyan fotót készíteni, amin én vagyok rajta, sőt, fel is töltöttem Instagramra. :O (#ingyenreklámmagamnak)

Nem mondom azt, hogy jól éreztem magam végig. A korábban-ott-szerzett emlékek nem rosszak, meg merném kockáztatni, hogy boldogak is, de felidézni már kicsit fájdalmasak voltak. Tudva, hogy az már nem fog megtörténni ugyanúgy...

Ugyanazzal...

Délután 1 körül indultam vissza a metróhoz, és kb. kettőre érhettem a koliba. Ha azt nézzük, hogy egyébként már négy órával korábban megtörtént volna, akkor ma jobban töltöttem el a napom egy részét, mint általában. Annyira megjött a kedvem, hogy a héten még legalább egyszer meg akarom ismételni - ha az időjárás is engedi.

Bár nem kimondottan az idézet volt a téma, mégis idevág kicsit. Ilyeneken is gondolkodtam ma, csak nem tudom, hogy most azonnal meg akarom-e osztani, hogy pontosan mire is jutottam. Talán holnap. Majd egyszer.

Címkék: Blog Napjaim
2017.04.25. 19:10, Bence

#40

Egy jó ideje tudom már, hogy nekem ez az életem.

A legtöbb ismerősöm, barátom minden nehézség nélkül megvan nélkülem, ezért nem tűnik fel nekik, ha ritkábban vagy egyáltalán nem írok. Amikor épp napi szinten beszélek valakivel, akkor nekem kell írnom. Erre kaptam már olyan magyarázatot egyiküktől, hogy senkire sem szokott ráírni, nem csak az én esetemben csinálja ezt. Ha ettől jobban kellene éreznem magam, hát akkor nem jött be.

Pár perce beszéltem apával telefonon, majdnem egy hét után először. Megkértem, hogy utaljon pénzt a bankszámlámra, mert hétvégén megint nem fogok majd hazamenni. Szó nélkül megígérte, hogy megteszi - persze, ehhez az is kell még, hogy ne felejtse el addig háromszor -, de csak én kérdezgettem az öcsémről meg úgy mindenről. Azt hiszi, hogy ha lenne velem bármi érdekes, akkor majd mondanám magamtól. Szerencsére velem nem szokott történni semmi említésre méltó.

De ez nem csak a családtagjaimmal van így...

Meséltem már azt, akivel randizgatással indult, azóta viszont barátok vagyunk. Na, vele holnap lesz két hete, hogy beszéltem. Nem fogok ráírni! Nyilván teljesen jól megvan a barátaival, az ismerőseivel, a tanulással vagy a fiújával, és nem hiányzik neki, hogy én is zaklassam. Annyira nem is érint már rosszul az egész, talán így könnyebb lesz túltennem magam rajta.

Volt azonban más, akit eddig (ha jól emlékszem) még nem hoztam szóba. Egy srác írt nekem valamikor március végén Instagramon, hogy megtalálta a blogom, érdekesnek tart, és szívesen beszélgetne velem, megismerne. Épp elég szkeptikusan fogadtam: mégis ki akarna barátkozni velem azok után, hogy ennyit olvasta a hülyeségeimet. Végül belementem, mert "mármiértisne?". Az elmúlt hónap első felében sokat beszélgettünk, egyre többet megtudtunk egymásról, stb., és felvetette, hogy mi lenne, ha egyszer találkoznánk (nem budapesti). Miután elhintettem, hogy én nem akarok azonnal úgy ismerkedni, hogy abból rögtön randizás vagy kapcsolat legyen a vége, megegyeztünk. Még a mai napig nem tudom egész pontosan hova tenni ezt az egészet. Fura szituáció. És ahogy az megjósolható volt, láthatóan elmúlt a korábbi lelkesedése: ez mutatkozik abból, hogy egy hete nem beszéltünk; hogy már nem emlegettte a "randit", és így tovább. Én pedig nem fogom erőltetni. Ha akar, akkor ír majd, ha nem, akkor megértem.

Úgy tűnik, tanultam egy-két dolgot a tavalyi "szerelmi katasztrófák" (huu, de kreatívan elneveztem) óta, és ennek köszönhetően nem visel meg túlzottan.

Az ember egy idő után hozzászokik, hogy mások számára láthatatlan.

Ellenben a probléma az, hogy lehet kívülállónak vagy levegőnek nézni minket, lehet teljesen elfelejteni a létezésünket, de a saját érzéseink, a fájdalmunk, a mások után maradt űr, mind ott marad a láthatatlanokban. Én nem akarom megtanulni, hogy kevésbé legyen rossz túlélni egy-egy ember eltűnését, mégis megtörténik. Képes vagyok sztoikusan, közönybe burkolózva élni a világban. Nem tudom, hogy valójában melyik a rosszabb.

Hogy röviden összefoglaljam a hétvégémet: töménytelen mennyiségű League of Legends, elvétve Stardew Valley, valaki hatására újra elóvett Sims4 (amiben sikerült felgyújtanom fél óra alatt az egyetlen emberemet); videó- és streamnézés; illetve rágódás, hogy menjek-e a könyvfesztiválra - erre végül nem lett a válasz. És valamennyit olvastam is. That's all!

2017.04.24. 19:10, Bence

#39

A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. [Wikipédia]

Eddigi életem során kétszer voltam szerelmes...

Aki szeretne, az most kössön belém, hogy valóban szerelem volt-e ,vagy sem. Ha azt a szempontot nézzük, hogy szerintem mit éreznék, ha szerelmes lennék valakibe, akkor viszont nekem van igazam. Meg különben is: az én érzelmeimről beszélek, szóval az lesz, amit mondok. :D

Mivel mindkettő fiúval/sráccal való ismerkedésemről írtam már valamikor a blogban, ezért nem mesélem el újra az egészet. Ugyanott ismertem meg őket, az egyik meleg társkeresőn. Egyikükkel már több, mint egy éve beszéltem először, sőt, szerintem az első találkozásunk óta is eltelt annyi idő. Jól indult, de pár hónappal később, amikor szóba került, akkor azt mondta, hogy még nincs túl azon, akibe szerelmes volt (viszonzatlanul). De nem akarta abbahagyni, ami köztünk volt, én pedig nem akartam elveszíteni. Talán már akkor látnom kellett volna. Augusztusban jött elő újra a téma: elmondtam, hogy én többet szeretnék. Erre az volt a válasz, hogy ő nem áll készen egy párkapcsolatra (mert nyilvánvalóan nem volt még neki), és a szülei sem tudják róla, stb. Összetörtem, magamba zuhantam, hogy aztán még kisebb darabokra essek.

Másfél-két hónapig nem beszéltünk. Utána viszont mégis. Biztos hatalmas idióta voltam, amiért nem hagytam inkább az egészet, hiszen úgysem fogunk összejönni. Akkor miért? Reménykedtem. Sokáig csak telefonon írtunk egymásnak, de aztán újra találkozgattunk, bár sokkal ritkábban, mint korábban. Kialakult egyfajta barátság extrákkal-dolog kettőnk közt - azaz némiképp ugyanaz, mint nyáron. Hogy tudtam volna ellenállni, ha legalább egy kicsit "megkaphattam"? Egyébként ez sem tartott sokáig. Mindig mondta, hogy közben ismerkedjek, találjak valakit magamnak.

Így történt, hogy visszamentem a társkeresőre, ahol egy másik sráccal kezdtem beszélgetni. Körülbelül két hétig minden álló nap órákig szórakoztattuk egymást telefonon, aztán megbeszéltünk egy randit. Erről van egy külön bejegyzés, nem írom le újra. A vége az lett, hogy átvert, nem írt vissza, teljesen eltűnt.

Utólag tudom, hogy itt is hibáztam. Nem szabadott volna ilyen rövid idő alatt megszeretni valakit. De mit tehettem volna, ha szeretethiányos voltam? Ha akartam végre valakit, aki ugyanúgy szerelmes belém, mint én belé? Így a novemberem eleje is egy óriási érzelmi mélypont volt.

Az egészben a legszomorúbb, hogy még mindig nem tudtam elfelejteni egyiküket sem, ennyi idő elteltével sem. Akit először említettem, vele a mai napig írunk egymásnak, de egyre ritkábban, egyre kevesebbet, és egyre felszínesebben. Több, mint egy hónapja már van valakije. Persze, lehet okoskodni, hogy az lett volna a legjobb, ha az augusztusi után már nem is állok szóba vele. Talán akkor könnyebben túllennék rajta.

Igaz az idézet, amit ehhez a bejegyzéshez raktam ki: "Love can make us such fools.". És igen, ez is az Ava Lavender különösés szépséges bánatá-ból van.

Nem léptem túl egyik szerelmen sem.

Talán nem is fogok soha.

Azóta nem is vagyok fent semmilyen ismerkedős oldalon, máshol meg ugye nem is igazán lehet ismerkedni melegként - mivel ha bejön egy srác az utcán, nem tudhatod, hogy ő is meleg-e. Lehet, hogy nekem ennyi szerelem járt az életben. Ráadásul olyan, amitől én nem kaptam meg visszafelé ugyanazt. Lehet, hogy sosem tudok már megszeretni valakit úgy. Vagy épp nem is akarok. Ha az a vége, hogy utána összetörik az ember szívét, akkor többé nem akarom átélni ezt az érzést, mert képtelen lennék újra talpra állni.

Pontosan, a 21 éves korommal mondom azt, hogy elég volt a szerelmből. Megvagyok nélküle.

Hiába lehetséges, hogy a következő lenne az igazi. Hogy ő majd úgy szeretne engem, ahogy soha senki, egy életen át. Viszont mi van, ha nem? Hogyha évekig keresgélek, de senkinek sem fogok kelleni? Ha sorra kihasználnak? Nem is kell sokat gondolkodnom, hogy vajon miért történhettek ezek, mert nyilván számtalan "ötleten" rágtam át magam. Valószínűleg nem vagyok elég helyes, vagy kifejezetten ronda vagyok. Vagy a személyiségem olyan, hogy taszítom az embereket. Végülis ki akarna maga mellé olyat, aki a könyveket bújja, sorozatokat néz, nem jár el szórakozni, nem iszik, de még csak az emberek közé sem szeret menni? Na ugye!

2017.04.20. 17:20, Bence

#38

Április közepe van, most hagytuk el a húsvétot... És ma reggel szakadó hóesésre ébredtem. Persze, amikor már elindultam, akkor átváltott havasesőre, csak hogy az ernyőt is elővehessem - meg ugye a hó sem maradt meg, a talajra érve azonnal elolvadt. Így történhetett meg a napom legjobb része: mégpedig a buszmegállóban. Nem voltam hülye, az úttól legalább 3-4 méterre álltam a fedett "várófülke" (nem jut eszembe jobb szó rá) alatt. De még ez sem volt elég ahhoz, hogy egy gyrosan hajtó autó el ne áztasson teljesen elölről. Nem szabad panaszkodnom, hiába lett vizes a cipőm, a ruháim, az arcom, hátul száraz maradtam. Legalább jól indult a napom.

Na, de a téma, amiről ma akartam írni: testtömeg. (Nem testsüly, mert a súly az erő, és a mértékegysége nem kilogramm, hanem newton. Fizika óra vége.)

A legtöbb ember csak ezzel foglalkozik. Bekategorizáljuk az embereket: vannak vékonyak, átlagosak, teltebbek, kövérek, túlsúlyosak, alultápláltak, stb. Orvosi szempontból még érthető. Az úgynevezett testtömegindex - mostantól BMI - könnyen kiszámítható (a tömeg és a magasság négyzetének hányadosa), ezzel tudhatjuk, hogy a magasságunknak megfelelő ideális tömegintervallumban vagyunk-e. Elméletben akkor van normális "súlyban", ha a BMI-d 18,5 és 24,99 között van, alatta sovány, felette túlsúlyos vagy. Persze az utóbbiaknak vannak fokozatai.

Szerintem ezzel az a baj, hogy ettől függetlenül, az utcán, az iskolában, a munkahelyen is kategorizáljuk a többieket. Gyakran megtörténik - inkább fiatalabb korban -, hogy kicikiznek valakit, mert "hájas" vagy épp "undorítóan sovány". De ilyenkor ez ránézésre, a saját szemszögünkből állapítjuk meg, és sok esetben előre leírjuk az embert.

Nem mindenki azért túlsúlyos, mert naponta többször tömi magába a mekis hamburgert és csak kólát iszik. Nem mindig azért sovány, mert éhezteti/hánytatja magát. Rengeteg más oka lehet: hormonproblémák (leggyakrabban pajzsmirigy), genetika, és így tovább. Természetesen a másik véglet is előfordul: amikor saját "hibából" tér el valaki az előírt súlytól.

Viszont náluk is lehetnek pszichés okai, például belenéz a tükörbe, és azt látja magán, hogy felesleges zsír van rajta. Ezért aztán diétázni kezd, lecsökkenti az étkezéseit, akár felhagy velük, hánytatja magát, szereket vesz be, így érve el azt, hogy ne szedjen fel súlyt, illetve fogyjon is. Az ő fejükben könnyen lehet, hogy akkor alakul ez ki, miután több olyan inger éri, amikor azt hallja/látja, hogy vékonynak lenni jó, vagy csak egyszerűen nem akar "kövér" lenni, mert akkor lenézik.

És hogy ne csak általánosítsak....

Én 183 centi (1,83 m) magas vagyok körülbelül, az ehhez tartozó tömegem pedig 58 kg. Miután ezekkel az adatokkal kiszámoltam a BMI-m, 17.3-at kaptam eredményül, ami a Wikipédia oldalán található táblázat szerint az enyhe soványság kategóriába esik. Azaz az átlagos tömeg alatt vagyok.

Nem éheztetem magam! Sokszor előfordul, hogy az otthoni ebédnél mindenkinél többet eszek. Sajnos, nem egyszer megtörténik az is, hogy olyan hangulatba kerülök, amikor nem tudom rávenni magam az evésre, vagy csak egyszerűen nincs étvágyam. Ismétlem, nem az van, hogy szándékosan nem eszek, mert vékony akarok lenni. Ha egész álló nap nem ennék, akkor sem látszana rajtam - tapasztalat.

Sosem kaptam meg, hogy kövér vagyok. Pont ellenkezőleg... Jó páran szóltak már be azért, mert szerintük ez már "gusztustalanul sovány" vagy "ennyire vékonynak lenni már nem egészséges". A legrosszabb, hogy nem csak idegenektől. Családtagok, rokonok is simán odavetnek ilyeneket, még azok közül is, akikkel ismerkedtem, barátkoztam. Erre jöhetne a mentség, hogy csak törődnek veled, nem akarnak rosszat. De itt nem a szándék a lényeg, hanem hogy ezzel jót nem tesznek.

Nekem legalábbis rosszul esik.

MIért nem lehet mindenki olyan, amilyen? Én tökéletesen megvagyok a jelenlegi testtömegemmel. Megszoktam már, elfogadtam. Nem érzem azt, hogy egészségügyileg bármi rossz hatása lenne. Néha már azt kívánom, bárcsak olyan lenne a világunk, mint Az emlékek őre című filmben, ahol nem foglalkoztak ehhez hasonló dolgokkal. Miért kell bántani/megszólni mások az alkatuk miatt?

Először az öltözködésről szerettem volna bejegyzést írni. Öcsém (aki 16 éves) sokszor megkapja otthon apáéktól vagy épp családi barátoktól, hogy milyen ruhákat hord már. Mert régi generáció, és nem tudja elfogadni, hogy manapság a fiúk viselnek hosszított pólókat. Többször mondták azt, hogy "mi van? szoknya van rajtad?", és eleve a viccelódés a céljük, de akkor sem kellene. És amikor rávágom, hogy de hát én is ugyanúgy hordok hosszított pólót, vagy hasonló hosszított pulcsim van, akkor nem tudnak mit kezdeni ezzel az információval. Azt is sokáig tartott megszokniuk, hogy szűk, feszülős farmerünk van csak. Most könyörgöm,mindenkinek olyan ruhái legyenek, amilyenben jól érzi magát.

Azonban ez is ugyanúgy jelen van házon kívül is. Nem történt velem (és ismerek mást is, akivel ugyanez előfordult) az, hogy csak simán az öltözkésem miatt "lebuziztak". Eleve, a ruhák nem a szexuális beállítottságot tükrözik - még ha befolyásolhatja is -, hiszen ez alapján, akkor a legtöbb 25 év alatti srác egy jelentős részének melegnek kellene lennie. Illetve ahogy észrevettem: sok homoszexuális azzal próbálja "elvonni magáról a figyelmet", hogy nem hord szűk farmert, stb.

És akkor a kiselődásnak vége is lenne. Ha gondolod, nyugodtan megoszthatod a saját álláspontodat (normális hangnemben) hozzászólásban. :)

Címkék: Blog Gondolatok
2017.04.19. 16:54, Bence

#37

Sikeresen hazaértem, ahogy az várható volt.

A mostani prágai utazásom még a tavalyinál is jobban sikerült, hiszen eleve egy nappal tovább tartott. Ez magával hozta azt is, hogy több pénzt vitt el, de szerencsémre apa jó hangulatában állta nekem az egészet - ha már úgysem megyek velük nyáron Görögországba.

Hétfőn reggel 9-kor indult a buszom (eurolines), és alig hét és fél óra alatt el is értünk Prágába. Hogy bírtam végigülni? Gyakran változtattam az ülőhelyzetemen, közben pedig Cassandra Clare: Éjfél kisasszony (Gonosz fortélyok 1.) című könyvét olvastam. Vettem bérletet, utána simán eljutottam a szállásig, mivel ugyanoda vettem ki szobát, mint augusztusban. Volt egy óra pihenés, mert fél 7-re volt foglalásom a La Casata nevű étterembe. Ha netán arra jártok, akkor mindenképpen próbáljátok ki. Amit ettem: sertés szűzpecsenye, rajta sült bacon, borsópürével, párolt borsóval, hozzá pedig héjában sült burgonyát. Utána egy adag tiramisut. Közben pedig egy jegesteát. Minden isteni finom volt, jó volt a hely hangulata, remek a kiszolgálás. A vacsora után vettem egy kevés nasit a közeli boltban.

Másnap megvártam, amíg felkelek magamtól, és csak aztán indultam városnézésre. Megnéztem a Vysehrad-ot, a prágai várat, a Károly-hidat, templomokat, illetve a Nemzeti Múzeumot és Vencel-teret. Dél körül beugrottam a KFC-be enni (qurrito menü). Persze kisebb látványosságokat is megnéztem, vagy épp céltalanul sétáltam, mert megtehettem. Volt egy nagyon-nagyon jó édességboltot (Captain Shop), ami nekem egy az egyben a Mézesfalásra emlékeztetett - vettem is kétfélét. Délután jutottam el odáig, hogy na akkor foglalok asztalt vacsorára: kérdés nélkül újra az előző napi étterembe. Ugyanazt a kedves felszolgálónőt kaptam. Amit kedden kértem: sült csirkemellet gombamártással, pirított gombával, és potato gratint (nem tudom a magyar nevét, szerintem nincs is), és ehhez ugyanúgy jegestea.

Szerdán már reggel is esősebb, ezért gyorsan elmentem a Bakeshop Little Bakery nevű helyre. Na, ha valahova, akkor ide mindenképp menjetek el! Isteni finom mandulás croissant-ot ettem, forrócsokit ittam, és egy órán keresztül olvastam ott. Nagyon hangulatos hely, a kiszolgálóval is könnyen el lehetett beszélgetni angolul. Ezt követően sétáltam egy nagyot, és elkövettem a legnagyobb "hibát", amit lehetett... Nemcsak megint bementem egy könyvesboltba, hanem vásároltam is. De nem csupán képeslapokat. A kosaramba, később a táskába került egy könyv: Empire of Storms (Throne of Glass 5.) Sarah J. Maastól. De tiszta volt a lelkiismeretem. :D Nem tudom, mennyire lesz meglepő fordulat, de ugyanoda mentem vacsorázni. Aznap 4-sajtos pizzát kértem, hozzá a megszokott jegestea, végül megint egy tiramisu. Még egy pár szó erről az étteremről: lehet, hogy nem a legolcsóbb hely (naponta átlagosan, a 15% borravalóval együtt, 370 cseh koronát fizettem, azaz kb. 4000 forintot), de szerintem ennyit bármelyik hazai étteremben elkérnek ennyit. Plusz nem minden nap megyek oda - bár szívesen tenném -, szóval megérdemeltem. :P

Az utolsó nap, azaz a csütörtök nem volt egy teljes nap. A busz 13-kor indult, ami azt jelentette, hogy ajánlatos egy órával előtte ott lenni, így nem is nagyon tudtam a városban járkálni. Tíz előtt pár perccel hagytam ott a szállást, mert délelőtt ki kellett jelentkezni. Elmentem reggelizni, utána viszont bevásároltam különleges, itthon nem kapható édességekből a családtagoknak. Apának egy drágább sört választottam. Az eső miatt jóval idő előtt a buszpályaudvarnál kötöttem ki, ahol (miután kiharcoltam egy ülőhelyet) olvastam. A hazafelé tartó buszon is folytattam az olvasást, ezért hamar befejeztem az Éjfél kisasszonyt, hogy aztán elkezdhessem Leslye Walton: The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender-t, amit direkt megvettem e-book formátumban. Nem sokkal este 9 óra után már a koliba is értem.

Összegezve...

Nagyon jól éreztem magam. Jó volt kicsit egyedül lenni és gondolkozni. Tudtam pihenni, távol tartottam magam a rossz gondolataim forrásától. Rájöttem, hogy itt az ideje dolgozni a megálmodott regényemen, hiszen bőven van időm, továbbá addig is elfoglalom magam.

Nem fogok törődni az ismerkedéssel. Nincs rá szükségem. Lehet azt mondani, hogy félek az újabb csalódásoktól, kudarcoktól... Aki ezt állítja, annak mindenképp igazat adok.

Gyáva vagyok...

És elfogadom.

Egyelőre elég az, ha az olvasás, az írás, a rajzolás, a sorozatnézés, stb. közben megélem az érzelmeket. Utoljára össze tudtam szedni magam. Nem egyedül, szükségem volt azokra, akikkel beszélgetek. Szükségem volt az elhatározásra, miszerint vagy nem kell nekem a szerelem, vagy várnom kell vele.

2017.04.16. 18:56, Bence

#36

Kedd óta nemigen történt velem semmi, ezért is tűntem el.

Az említett napon rám írt egy gimis osztálytársam, hogy talált egy blogot, ami szerinte az enyém lehet. Egy-két perc gondolkodás után rájöttem, felesleges lenne tagadni - meg egyébként is -, utána pedig beszélgetni kezdtünk. Nem tudom, hogy csak megszánt-e az alapján, amit itt olvasott, de azóta napi szinten írunk egymásnak. Péntek este még LoL-oztam is vele meg a barátaival. Ennek is sok köze lehet ahhoz, hogy egész jó hangulatban vagyok a héten. (Ha ezt is olvasod, akkor még egyszer köszönöm!)

Csütörtök délután fodrászhoz mentem - végre. Hátul és oldalt már rálógott a fülemre, ami zavart annyi, hogy tegyek is ellene. Így hát levágattam, felül is rövidebb lett valamennyire. Na de az érdekes része most jön. Ugyanis eldöntöttem, hogy ideje valamit változtatni. Ezért került sor ma arra, hogy az eddiginél néhány árnyalattal világosabb barnára lett festve a hajam. Nem huudenagyon feltűnő, de fényben azért elég jól látszik. Egyelőre fogalmam sincs, hogy ha lenő, akkor ugyanilyen lesz-e, esetleg világosabb, vagy teljesen más színű (Mit szóltok a kékhez?)... Azonban szerintem nem lett rossz.

Volt még pár kisebb dolog, amik nem is igazán érdemelnek energiát, hogy felsoroljam őket, így nem is teszem.

Ma újra nekiálltam elolvasni Victoria Aveyard: Vörös királynő című könyvét a buszon, és sok jó emlékem támadt fel közben. Eddig úgy néz ki, hogy mielőtt folytatnám, beékelődik két másik könyv, amiket az oda-vissza úton fogok olvasni. Hogy ne kelljen külön táskát vinnem a könyveknek, megvettem e-bookban Leslye Walton más sokszor emlegetett regényét angolul e-book formában. (Mellesleg ebből származik a fenti idézet.) Viszem még magammal Cassandra Clare: Éjfél kisasszonyát. Ez a kettő remélhetőleg elég lesz arra az összesen röpke 14-15 órára. De van vésztartalékba néhány e-book még a mobilomon.

Ha minden igaz, akkor holnap még egész kellemes időjárás lesz Prágában. Utána sajnos lecsökken a hőmérséklet, és helyenként eső is lehet...  Csak ne szakadjon végig és akkor rendben leszek.

Mindenesetre a következő 4 napban nem lesz bejegyzés - nem mintha egyébként rendszeres tartalom jelenne meg itt napi szinten. Aztán valamikor biztosan írok majd egy élménybeszámolót. Addig is az Instagramra napközben teszek majd fel képeket.

Címkék: Blog Napjaim
2017.04.09. 16:44, Bence

#35

Ma délelőtt befejeztem Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata (angolul The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender) című könyvének olvasását. Az első néhány oldal alapján kicsit idegennek éreztem, hiszen inkább tűnt egy afféle családtörténetnek vagy önéletrajzi regénynek, mint egy fantasy-nek. Azonban ahogy haladtam tovább, egyre jobban elmélyedtem benne - és nem csak a belecsempészet misztikum miatt.

Nem kellett sok, hogy feszülten figyeljem az eseményeket, együtt örüljek, szomorkodjak vagy sírjak a karakterekkel. Azzal nem árulok el sokat, ha megemlítem a fontosabb neveket - legalábbis remélem... Szóval magamnak éreztem mind Emilienne, Viviane, Ava és Henry lényének egy részét, mert mindegyikükben volt valami, ami rám emlékeztetett. És hogy elkerüljem a nyilvános megkövezést, nem spoilerezek semmit.

Az elején zavart, hogy "miért kell egyáltalán bemutatni az egészet Ava dédszüleitől kiindulva?", hiszen úgyis vele történik majd minden. Ez mutatja, mennyire nem vagyok a saját ítélőképességem csúcsán; ugyanis még szép, hogy onnan kellett elkezdeni. Különben egy érthetlen, kusza regényt kaptunk volna. Ha egy kedvenc részt kellene kiválasztanom... akkor nem tudnék. Egész könyv egyben volt tökéletes.

Meg merem kockáztatni, hogy akár jelen korunk kritikája is lehetne, de nem teszek úgy, mintha értenék az ilyesmihez, vagy csak egy kicsit is ismerném a társadalmat, esetleg az emberi kapcsolatokat.

Egyébként a fenti idézet nem ebből van, hanem még a Queen of Shadows-ból, csupán annyira, de annyira megfogott, hogy nem tudom elengedni. Ha nem figyelek, akkor azon kapom magam, hogy ezen jár az eszem, és újraélem a helyzetet, amikor elhangzott a regényben. De anélkül is: hát nem találjátok furcsán gyönyörű gondolatnak? Mert én teljes mértékben.

Hogy a heti teljesítményeimről is szó essen: ma sikeresen megborotválkoztam. Alapjáraton nem lenne nagy szó, csakhogy másfél hét után most tudtam először rávenni magam, pedig már másnap zavarni szokott. Mellesleg a sikeres szó enyhe túlzás, mivel az évek során szerzett tapasztalok ellenére is minden alkalommal többször megvágom magam...

A nap hátralévő részében valószínűleg egy versen fogok dolgozni.

Címkék: Blog Gondolatok
2017.04.04. 13:49, Bence

#34

Ahogy az lenni szokott, velem nem történhet meg az, hogy egyenesbe jöjjek - akár az életben, akár lelkileg.

Amiről nem igazán szoktam beszélni, hogy mindenhol hazugság vesz körül, és ezek súly néha képes összeroppantani pillanatok alatt. Jelen esetben nem úgy kell érteni, hogy mások hazudnának nekem (persze olykor ez is előfordul)... Én vagyok. Én szőttem már kisebb füllentésekből, dolgok elhalgatásával, és nagyobb hazugságokkal egy hatalmas hálót.

Jó példa erre a következő prágai út.

Otthon úgy adtam elő, hogy mások találták ki, és hogy nem tudom mennék-e, holott a saját ötletem volt, illetve eleve tudtam, hogy egymagam mennék. Ami rosszabb, hogy nem hagytam abba ennyinél: nemrég mondtam, hogy végül csak ketten megyünk, mert a harmadik lemondta. Félre ne értsetek, nem szeretek hazudni. Egyszerűen csak jön.

Bár nem tudom, hogyan lehetséges az, hogy nem sejtenek semmit... Nincsenek is barátaim akikkel bármit csinálhatnék.

Egész márciusban a legnagyobb teljesítményem, hogy az egyik rajzomat (amit a Rovásemberben szereplő rovások ihlettek) lájkolta instagramon az író, Peter V. Brett, plusz hozzászólást is írt, hogy tetszik neki ("Love it!").

Ennyit értem el 4 hét alatt.

Pénteken ráírtam valakire, aki talán a legközelebb van a barát fogalmához. Ő csak másfél nappal később válaszolt, hogy barátaival volt, akkor ért haza, stb. Erre én állítólag sértődötten reagáltam, ezért tegnap beszéltünk csak végül.

Na amire ki akarok lyukadni: mondta, hogy egy nagyon jó dolog történt vele, de én annak biztos nem örülnék. Mikor kértem, hogy mégis árulja el, akkor csak annyit írt, hogy "van valakim :)". Nos, a múltunkat tekintve teljesen érthető, amit gondolt (ő volt az, akivel az elején ismerkedésnek indult, meg voltak közös dolgaink, csak aztán kiderült, hogy nem akar komolyat). Minden erőmet összeszedve, kedves hangnemben gratuláltam, de belülről összetörtem.

Kb eddig is legfeljebb havonta egyszer volt közös programunk (séta, filmezés...), így viszont már ennek is vége lesz. Hiába lettünk barátok, nyilván ideje sem lesz, meg nem is várhatom el tőle.

A legszomorúbb, hogy amikor "dobott" az augusztusban volt... Azóta persze már tényleg inkább barátnak tekintettem, elfogadtam, hogy nem lesz köztünk semmi. De attól még nem könnyebb. Legalább nem vagyok annyira önző, és nem mutattam ki, hogy akár csak egy kicsit is rosszul érint a dolog. És tényleg örülök annak, hogy boldog.

Mindenesetre időre van szükségem. Eddig sem voltam jól - az nem kifejezés -, azonban ez sem segített.

Azt sem tudom, mi tudná elvonni a figyelmem vagy mitől érezhetném magam csak egy nagyon picit boldognak/egésznek. Olyan, mintha nem érezném értelmét a saját létezésemnek. Hiszen sohasem fogok kelleni senkinek, legyen az párkapcsolat vagy baráti viszony, ráadásul magammal sem leszek soha elégedett.

Már érzem, hogy újra teljesen falak mögé fogok rejtőzni. Ezúttal talán nem is fogok küzdeni, inkább átadom magam neki. Ha végképp elzárkózom, akkor senki és semmi sem bánthat.

Élek a könyvekben és sorozatokban, mert amit onnan kapok, azt nem tudják elvenni.

2017.03.29. 10:25, Bence

#33

Ahogy ígértem, írok egy rövid "kritikát" A szépség és a szörnyeteg (angolul The Beauty and the Beast) című filmről.

Már akkor meg akartam nézni, amikor a moziban eleinte láttam az előzeteseit. Hiszen szeretem a régi mesék feldolgozásait, Disney-film, ráadásul Emma Watson kapta Belle szerepét. Ezért is vettem meg előre online a jegyet az első adandó alkalommal.

Csütörtökön délelőtt 11-kor néztem, ami a legelső vetítés volt Budapesten. Gondolkoznom kellett, hogy nézzem meg akkor IMAX-ben szinkronosan vagy várjak inkább egy 2D-s feliratos időpontra. Végül az előbbi mellett döntöttem. Ami a kép és hang miatt teljesen megérte, ellenben komolyan sajnáltam, hogy nem az eredeti nyelven énekeltek.

Azt tudni lehetett, hogy az egész film egy "újramesélés", azaz mindenben meg fog egyezni a korábbi animációval. Épp ezért nem is vártam többet. Ebből kiindulva azonban nyugodt lelkiismerettel írhatok bele egy-egy részletet a cselekményből.

Az elején tetszett a jelenet, amikor megtudjuk, miért változtatta a varázslónő szörnnyé a herceget, az udvartartást pedig tárgyakká. Arra nem igazán emlékszem, hogy ezt a mesében is megkaptuk volna.

A ruhák, a helyszínek, az épületek, minden részlet pontosan idézte azt, amit az előző verzióban láthattunk. Ugyanez igaz a zenére és a dalokra is, csak ugye mások énekelték (köztük maga Emma is), amitől kicsit különleges lett. Az IMAX-hez ugye erősebb és jobb minőségű hang is járt, amiért totál megérte.

Hogy bepótoljam a hiányosságot, amit nem kaptam meg - történetesen az eredeti hangokat -, így ma a Youtube-on meghallgattam őket többször is. Kicsit jobban tetszettek, viszont a magyar is egészen tetszett.

A hossza is megfelelő. 129 perc, ebből szinte pontosan két óra volt maga a film, a maradék 9 perc volt a stáblista. Egyedül az volt a bajom, hogy az üdítő miatt (és azért, mert kifejezetten idióta vagyok) az utolsó 20-30 percben már alig bírtam ki, ugyanis mosdóba kellett volna már mennem. Ellenben ez nem vesz el a film értékéből.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megnézné. Azt döntsétek el ti, hogy milyen nyelven néznétek szívesebben. (Én tervezem, hogy ha lesz időm, akkor az angolra is beüljek.)

Címkék: Blog Ajánló
2017.03.25. 10:10, Bence

#32

Ha bárki kérdezni, hogy vagyok, neki egy elég meglepő válasszal szolgálnék. Ugyanis már majdhogynem jól, de mindenképp tűrhetően.

Na nem az emberi kapcsolataim miatt. Dehogyis... Továbbra is ugyanaz az introvertált ember vagyok, több mint egy hete nem beszéltem egyetlen barátommal sem. Ellenben előző héten két rajzom is elkészült - amik szerény véleményem szerint nem sikerült túlságosan rosszul. Illetve elkezdtem dolgozni egy történeten, nevezetesen a G-Portál História versenyére. Szóval egész produktív voltam.

Befejeztem a Napháború olvasását, de már most kézbe venném a folytatását, hogy hajnalig fölötte ülhessek. Helyette jelenlegi olvasmányom a képen szereplő Árnyak királynője (Queen of Shadows) Sarah J. Maastól.

Ma délelőtt az Árkádban jártam, és "véletlenül" betévedtem a Libribe, ahonnan számomra lehetetlen kilépni új könyv nélkül. Végül Leslye Walton: Ana Lavender különös és szépséges bánata került a kosaramba, majd papírtáskába, utoljára pedig a polcomra. Kíváncsi vagyok rá.

Vasárnap eldőlt, hogy április 10-én ismét Prágába megyek "nyaralni". Annyi változott a tavalyihoz képest, hogy egyedül fogok menni, és nem 3, hanem 4 napra (azaz egy éjszakával több). Apa elvileg azért fizeti nekem az egészet, mert ők ugye mennek nyáron Görögországba, de mivel csak strandolni (amit nem szeretek igazán), ezért én ezt kapom helyette. Nekem mindenképp jó üzlet. Már lefoglaltam a szállást, megvettem a retúr buszjegyet, és nagyjából összeszámoltam, hogy mennyi koronát kell váltani.

Jelenleg is tart a függőségem a Stardew Valley-val.

Ami közelebbi program, az a csütörtöki mozit, amit már említettem. Igen, A szépség és a szörnyeteget fogom megnézni IMAX-ben, megvettem a jegyet a délelőtt 11-kor kezdődő vetítésre. Biztosan írok róla legalább pár mondatot, ha nem is egy külön bejegyzést.

Gondolkozom a blog dizájnjának megváltoztatásán, csak ahhoz rá kellene vennem magam a css szerkesztésére. Olyankor pedig már egyszerűbb ezt hagyni, ami most van.

Címkék: Blog Napjaim
2017.03.21. 14:48, Bence
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Rólam

XXI / férfi / meleg / egyetemista / biológus / könyvimádó / sorozatfüggő / kezdő író, költő / introvertált / ábrándozó  / makacs / türelmes / elgondolkodó

 
Címkék

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány

 
Instagram

 
IN/OUT
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Internetes otthoni munkák!!    *****    antropomorf állatok | internetes szubkultúra | képzeletbeli világ | toleráns emberek    *****    ÚJ!!! Kérdõasztrológia oktatás DÍJMENTESEN, tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon!    *****    Blogger Közösség Facebookon a szerkesztõknek (ismerkedés, vélemények, tanácsok) - Csatlakozz :)    *****    Szeretnék titeket egy játékra hívni,semmi mást nem kell tenned,csak ez a weboldalon jellentkezni: jegvirag.gportal.hu    *****    Keress pénzt ingyen! Napi 2-4 dollár!    *****    Bidista.com    *****    Leighton Meester - Infók és érdekességek Leighton új sorozatáról - Gossip Girl - Leighton Meester - Cikkek, érdekességek    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    A nemrég nyílt új oldalon még egyelõre nincsen sok dolog, de azért már találsz pár olvasnivalót! Gyere nézz be hozzánk!!    *****    MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB DEMI LOVATOVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA! NAPONTA FRISSÜLÕ HÍREK, CIKKEK, KÉPEK! DEMI LOVATO HUNGARY!    *****    Adóbevallás - hamarosan közeledik az adóbevallás határideje Május 22    *****    Családi pótlék utalás 2018    *****    Brutal Wonderland~ Álarcoshölgy blogja. #kritika #graphics #cikkek #filmek #webkritika #érdekességet katt katt    *****    "Egyetlen döntés, és szabad lehetsz." Magyarország egyetlen Tobias Eaton/Négyes rajongói oldala! Nézz be! :)    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába! <- BOOKFANCLUB    *****    Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Kvízverseny - Nyeremények - Charmed - Itnerjúk - Cikkek - Érdekességek - Charmed - Bûbájos    *****    NFfriend! Két különc lány youtube csatornája. Gyere less be és ha van kedved iratkozz fel! Puszi