Blog

#32

Ha bárki kérdezni, hogy vagyok, neki egy elég meglepő válasszal szolgálnék. Ugyanis már majdhogynem jól, de mindenképp tűrhetően.

Na nem az emberi kapcsolataim miatt. Dehogyis... Továbbra is ugyanaz az introvertált ember vagyok, több mint egy hete nem beszéltem egyetlen barátommal sem. Ellenben előző héten két rajzom is elkészült - amik szerény véleményem szerint nem sikerült túlságosan rosszul. Illetve elkezdtem dolgozni egy történeten, nevezetesen a G-Portál História versenyére. Szóval egész produktív voltam.

Befejeztem a Napháború olvasását, de már most kézbe venném a folytatását, hogy hajnalig fölötte ülhessek. Helyette jelenlegi olvasmányom a képen szereplő Árnyak királynője (Queen of Shadows) Sarah J. Maastól.

Ma délelőtt az Árkádban jártam, és "véletlenül" betévedtem a Libribe, ahonnan számomra lehetetlen kilépni új könyv nélkül. Végül Leslye Walton: Ana Lavender különös és szépséges bánata került a kosaramba, majd papírtáskába, utoljára pedig a polcomra. Kíváncsi vagyok rá.

Vasárnap eldőlt, hogy április 10-én ismét Prágába megyek "nyaralni". Annyi változott a tavalyihoz képest, hogy egyedül fogok menni, és nem 3, hanem 4 napra (azaz egy éjszakával több). Apa elvileg azért fizeti nekem az egészet, mert ők ugye mennek nyáron Görögországba, de mivel csak strandolni (amit nem szeretek igazán), ezért én ezt kapom helyette. Nekem mindenképp jó üzlet. Már lefoglaltam a szállást, megvettem a retúr buszjegyet, és nagyjából összeszámoltam, hogy mennyi koronát kell váltani.

Jelenleg is tart a függőségem a Stardew Valley-val.

Ami közelebbi program, az a csütörtöki mozit, amit már említettem. Igen, A szépség és a szörnyeteget fogom megnézni IMAX-ben, megvettem a jegyet a délelőtt 11-kor kezdődő vetítésre. Biztosan írok róla legalább pár mondatot, ha nem is egy külön bejegyzést.

Gondolkozom a blog dizájnjának megváltoztatásán, csak ahhoz rá kellene vennem magam a css szerkesztésére. Olyankor pedig már egyszerűbb ezt hagyni, ami most van.

Címkék: Blog Napjaim
2017.03.21. 14:48, Bence

#31

Reggel még egész jól voltam, ahogyan tegnap is. Na ma délután ennek sikerült maradéktalanul elmúlnia...

A kedvem mindig is nagyon könnyen billent át az egyik végpontról a másikra, elég néha egy rossz szó valakitől, akinek fontos a véleménye. Az sem tesz jót, ha mástól azt hallom, hogy mennyi terve van a héten minden délutánra, lesz mivel/kivel elfoglalnia magát, stb. Közben pedig pontosan tudom, hogy az én életemben nagyon ritkán van ilyen.

Mindig a fejemben van, hogy nincsenek olyan barátaim, akikkel tudnék bármilyen közös programot. Mostanában a rajzolásra, festésre vagy olvasásra nem igazán tudom rávenni magam - utóbbit főleg már csak utazás közben szoktam. A heteim minden napja sorozatnézéssel, Youtube videónézéssel, illetve számítógépes játékokkal telik, ami már egy délelőtt alatt unalmassá válik.

Ma is például ráírtam egy barátomra. Beszélgettünk, aztán felhoztam, hogy a héten délutánonként van-e programja. A válasza az volt, hogy holnap és holnapután igen, de a többire is ki fog találni valamit, szóval el van foglalva. Ezek után fel sem merült bennem, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve filmezni, sétálni vagy hasonlók.

Néha azt hiszem, egyszer majd bele tudok törődni abba, hogy mindenki másnak megvan a saját élete, ismerősei és időtöltése. Senki sincs rászorulva arra, hogy velem legyen.

Ezt pedig el kell tudnom fogadni.

Bármilyen nehéz is...

Ahh... majdnem elfelejtettem szót ejteni a képen látható idézetről. "I've always wanted to be weird in a good way.". Természetesen egy könyvből, mégpedig a kedvencemből való: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, amit Benjamin Alire Sáenz írt. Azt hiszem, ez elég jól leírja a saját történetemet.

Címkék: Blog Gondolatok
2017.03.13. 16:17, Bence

#30

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de már viszonylag régóta saját fotókat töltök fel a bejegyzések elejére. Persze ahhoz már lusta vagyok, hogy ne a saját instagramomra is feltettek közül válogassak, hanem külön ehhez is készítsek képeket. Szerintem elég sokat fejlődtem a kezdetekhez képest, és a saját fotóim is tetszenek - ami elég szokatlan érzés.

Akkor néhány szót az életemről.

Pénteken moziba akartam menni, hogy újra megnézzem a Szólít a szörnyet. (Amivel kapcsolatban rájöttem, hogy csak feliratosan adják.) Csakhogy már nem lehetett kapni jegyet az Arénába - pedig előtte nap meg akartam venni neten. Szóval végeredményben muszáj volt elvetnem az ötletet. Abban viszont biztos vagyok, hogy könyvben meg fogom szerezni, mert írott formában is érdekel.

Ma nem keltem ki túl korán az ágyból, de még így is nem sokkal nyitás után értem a plázába (Árkád). Igazából utálok vasárnap arra járni, mert akkor már délelőtt ellepik az emberek, azonban ez valamiért mégsem volt annyira vészes.

Szerettem volna kabátot venni, de azzal simán vártam volna holnapig. Ellenben azzal már nem tudtam mit kezdeni, hogy megadta magát a fülhallgatóm. Egy ideje már csak a bal oldala szólt, amit még elviseltem, így azonban kénytelen voltam bszerezni egy újat. Utána még olyan kabátot is találtam, ami tetszik, nem túl bő és meg is vettem - plusz egy egyszerű fehér pólót is. Gyorsan bevásároltam még dolgokat az ebédemhez, aztán már rohantam is ki onnan, mielőtt tényleg túl nagy lesz a tömeg.

Egy óra előtt még a főzéssel is meglettem.

Ami a szórakozást illeti... Egy nagyon-nagyon jó könyvet olvasok: Napháború Peter V. Brett-től. Anno az első rész (A Rovásember) eléggé tetszett, újra meghozta a kedvem az olvasáshoz egy nem túl rövid szünet után. A sorozat második részét (A Sivatag Lándzsája) már szó szerint imádtam, ugyanis egy újabb idősíkkal és nézőponttal bővült a történet. Úgy gondoltam, ezt nem lehet felülmúlni.

DE!

A Napháborúban is ugyanazt kaptuk: az eddiek mellé még egy szereplő múltját és szemszögét megkaptuk (név szerint Inevera). Így már kifejezetten beleszerelmesedtem a könyvbe. Próbálom is húzni az olvasást, mert nem akarok a végére érni. Természetesen ez lehetetlen. Szívesen ajánlom bárkinek, még ha nem is fejeztem be eddig.

Jönnek az új részek a Once upon a time című sorozatbóll, ami ugye a kedvenc tv-sorozatom. A legújabb részt már meg is néztem.

Valakinek az ajánlására belekezdtem a Westworld-be. Az első rész után nem nagyon éreztem késztetést a folytatásra. Ennek egyik oka az epizód hossza is: egy óra szerintem itt sok. Nem is tudtam szünet nélkül végignézni, közben a telefonomat is nézegettem, egyszerűen nem kötött le. Egyszer adok majd még egy esélyt neki.

Azt hiszem, ezeket tudom most így hirtelen összeszedni, ami talán nem halálosan unalmas. Ha mégis az volt, akkor sem kérek elnézést. :)

Címkék: Blog Napjaim
2017.03.12. 21:25, Bence

#29

Hogy vagyok?

Ennél a kérdésnél - ha felteszik nekem - sosem tudok jobb kifejezést használni, mint azt, hogy "Élek". Ez írja le legpontosabban az állapotomat.

Persze ez senkinek sem mond semmit ilyenkor. Mi az, hogy élek? Ha nem élnél, akkor halott lennél, és nem beszélgetnénk. Azonban nem kis dolog, hogy élek. Főleg, ha sorra veszem az összes velem történt eseményt az elmúlt évekből: csalódás csalódás hátán.

Sosem hittem volna, hogy ezt ki fogom jelenteni, de életem fénypontja a gimnáziumi utolsó tanévem volt, az érettségivel bezárólag. Nem a barátok, osztálytársak vagy ilyenek miatt. De utána kezdődött minden összeomlani - bár előtte is volt egy nagyobb mélypont.

Na de hogy aktuális legyek, és ne arról beszéljek, amivel már biztosan koptattam itt a billentyűzetem. Az utolsó bejegyzések írásakor egy szakadékban zuhantam, ahogy Gandalf is tette A Gyűrű Szövetségében, miután a Balrog lerántotta magával. A különbség az, hogy én nem vagyok egy nagyhatalmú mágus, nincs kardom sem, semmi, amit használni tudnék a saját szörnyetege(i)m ellen.

Ami viszonylag jó hír, hogy a héten kicsit jobban lettem. Segített, hogy egy barátommal üzengetünk egymásnak, ma reggel pedig egy kis időt is töltöttünk együtt. Ami még jót tett, hogy kiolvastam a Pokoli szerkezetek című trilógia utolsó részét, A hercegnőt (Clockwork Princess). Olyan zseniális könyv! Most azonnal újraolvasnám az egész trilógiát.

Tegnap moziba is elmentem (természetesen egyedül), hogy direkt az első vetítésnél láthatssam A Monster Calls című filmet - magyarul Szólít a szörny lett. Velem együtt 4en ültünk be a terembe, szóval rendesen bele lehetett merülni. Ha engem kérdeztek, talán ez volt a legjobb film, amit 2017-ben láttam eddig. Igen, nekem a Star Wars-nál is jobban tetszett. Akit érdekel és teheti, az mindenképpen menjen el, és nézze meg. Ugye én feliratosra ültem be, viszont nem bántam meg. Gondolkozom rajta, hogy jövő héten megint végignézzem.

Összességében egészen megvagyok. Csak párszor tör rám a szomorúság, akkor pedig igyekszem elnyomni, de azért nem teljesen. El kell fogadnom, hogy ez is a részem. Nem lehet mindenki állandóan boldog, vidám és lelkes. Vannak, akik örökre magukban hordozzák a bánat egy szikráját, ami időnként átveszi az uralmat a többi érzelem felett.

Azonban aki nem akar így elfogadni, azok nekem sem kellenek.

Ezt ismételgetem magamnak.

Segít...

2017.03.03. 19:00, Bence

#28

A tegnapi nap folyamán elmentem moziba - természetesen egyedül, hogy máshogy... -, és megnéztem Az egészség ellenszere című filmet.

Azért voltam kíváncsi rá, mert többször is láttam az előzetesét, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Így kérdés sem volt, hogy az első adandó alkalommal beülök rá. Meg is vettem előre a jegyet a nap első vetítésére (10:00), amikor még alig vannak - mivel nem szeretem a nagy tömeget. Talán 6-7 ember volt ott rajtam kívül.

A címe már eleve figyelemfelkeltő és azt sejteti, hogy valami összeesküvésről van szó, legalábbis nekem az jutott róla eszembe. Angolul A cure of wellness, ami nekem egy kicsit jobban tetszik.

Remek, bár számomra ismeretlen színészek szerepeltek benne, köztük a főszereplők is. Dane DeHaan és Mia Goth is zseniálisan alakított, persze ez az én személyes véleményem, lehet, hogy másoknak nem jöttek be. Bár ez lehet, hogy maga a szerep miatt is, amiket kaptak.

A cselekményről még annyit sem írok le, amennyit a mozik oldalán vagy az előzetesben lehet látni, mert már az utóbbiból is sok dolog kiderült előre. A lényeg, hogy van benne sok rejtély, misztikum és fordulat. Mellesleg több, mint két órás filmről beszélünk, szóval nem volt az a szokásos 100-110 perces.

Amit bántam, hogy nem adták 3D-ben. Persze érthető, hogy a film nagy részében nem lett volna indokolt, de néha meg pont jól nézett volna ki.

Egy olyan jelenet volt csak, amikor alig tudtam odanézni, és kicsit a hideg is kirázott. De volt még néhány izgalmas rész. Az egész filmet nézve szívesen ajánlom bárkinek, viszont a 16os korhatár tényleg indokolt, mondjuk még a 14re is leengedhető lenne.

Címkék: Blog Ajánló Film
2017.02.21. 14:22, Bence

#27

Mit szeretnék? Sok mindent.

De egyik sem olyan, ami miatt túlzottan elkényeztetettnek vagy önzőnek lehet nevezni engem. Jó, elismerem. Egy-két igényem tényleg az átlag felett lehet, azonban ez ellen nem tudok sokat tenni vagy megváltoztatni ezeket.

Régebben még nagyobb dolgokat akartam. Jó pár évvel ezelőtt elterveztem, hogy lesz egy nagyon jól fizető állásom, hatalmas házam, családom (akkoriban még feleség és két gyerek), és még ennél is többet. Na, ezek tényleg elkoptak, átváltoztak az idő elteltével. Már inkább el tudom képzelni magam egy kisebb lakásban, amiben minden úgy néz ki, ahogy én szeretném. De persze ez csak egy példa. Jelen pillanatban még nem érzem azt, hogy képes lennék egymagam élni.

Mindenki azt mondja, nem szabad azt kérni, bárcsak másmilyen személyiségünk volna, mert hogy az számít, most milyenek vagyunk. Viszont utálom magamban, hogy ennyire nem tudom kezelni a helyzetet, amikor tömegben vagyok, vagy már 1-2 embernél nagyobb társaságban. Nem szeretem, hogy a legtöbb esetben inkább kerülöm a konfliktust. Nem szeretem, hogy magamban tartom a dolgokat, az érzelmeimet Hogy zavarban érzem magam a szobán kívül. Az egész lényem miatt.

Ahhh...

És a bejegyzés írása közben felvetettem apának azt, hogy szívesen kimennék áprilisban Londonba, 4 napig. És kijelentette, hogy az egészet semmiképp sem fizetné ki, maximum a felét.

Szóval annyira ideges lettem most, hogy nem is tudom folytatni az eddigi gondolatmenetem...

Nem hiszti vagy hasonló.

De ha tegnap (Valentin nap) simán vett egy kocsit a mostohaanyámnak... Akkor jogosan gondolhattam azt, hogy egy utat - ami a kocsi árának egy töredéke - már csak megengedhet, hogy kifizessen. Főleg, hogy szombaton volt szó arról, hogy nyáron egy másik baráti családdal együtt kimennek Görögországba nyaralni. Na itt már konkrétan úgy terveztek, hogy tőlünk (a 6 emberből) csak 4 megy, azaz az idősebb öcsém és én nem. Persze nekem adták ki a feladatot, hogy nézegessek szállást. Valamikor arra jutottak, hogy akár én is mehetnék talán. Hogyan lehet az, hogy eleve nem mindenkivel terveznek?

"Mert öcsém nem érdemli meg". Én utána mondtam, hogy úgysem mennék le a strandra. "De akkor vigyázhatsz a gyerekekre", válaszolták. Hát ezért én nem fogok menni. És úgy zárták le, hogy akkor legalább valaki a házra is vigyázhat, mert öcsémre nem hagynák itt szívesen.

Megint az van, hogy mi ketten vagyunk az utolsók, akikre gondolnak. Az szerintem jobban zavar, hogy az öcsémmel ezt teszik. Persze én is rosszul érzem magam miatta.

És még így sem gondolta azt, hogy megérdemelném...

Holott magának képes venni több autót is. Holott a felesége megérdemelt még egyet. (Megjegyzem - nem dicsekvés miatt -, több autónk volt eddig is, mint ahányan tudunk vezetni itthon.)

Napközben, egészen este 7ig azt éreztem, hogy most vagyok a legjobb lelki állapotban az utóbbi néhány hét alatt. Még az egyik barátomra is ráírtam (akivel szombaton vesztem össze), és jót beszélgettünk. Azonban most vége ennek. Megint ott vagyok, ahol tegnap abbahagytam.

Talán nem kellene kérnem semmit, nem várni senkitől semmit. Ilyenkor olyan gondolataim támadnak, amiknek nem szabadna megfordulnia egy korombeli embernek: hogy nem akarok a világ része lenni, és minél előbb véget akarok vetni az egésznek. Olyan erős érzések ezek, hogy legszívesebben versbe formálnám, de aztán arra gondolok, hogy ez nyilván nem érdekelne senkit. Ceruzát fogni nem tudok, hogy rajzoljak...

Rossz a világ!

Címkék: Blog Gondolatok
2017.02.15. 19:07, Bence

#26

Ha nem sorszámok lennének, akkor azt is adhattam volna címnek "Hogyan veszítsetek el minden barátot".

Merthogy velem pontosan ez történik/történt...

Sosem voltam társasági lény. Oké, ez nem igaz, mivel áltsuliban még rendesen barátkoztam, egészen az utolsó évben történt incidensig (amikoris egyik barátom megvádolt azzal, hogy elloptam a telefonját, csakmert előbb mentem el a buliból...). Utána lettem sokkal visszahúzódóbb és csendesebb.

Az egészből csupán oda akarok kilyukadni, hogy azóta igen kevés igazi barátot szereztem, ugyanis nem is nagyon volt szükségem rájuk. Könnyebb volt ezt bemesélni magamnak. Simán mondhatja bárki, hogy idióta gondolat volt, mindenkinek kellenek barátok. Nos, én nem éreztem így. Sőt, most sem érzem azt, hogy egy-két szoros barátságon kívül többre vágyom.

És azt hittem, az már megvan... Tévedtem.

Egyiküket gimi óta ismerem, és szinte mindig barátok voltunk. Nem az a fajta barátság ez, amikor áthívjuk egymást a házunkba, vagy minden délután együtt lógunk. Nem. Ahhoz mindketten túl "furák" voltunk - jobban nem tudom megfogalmazni. De mégis volt valaki, akire számíthattam és támaszkodhattam. Ez ugye jelentősen megváltozott, amikor egyetemre kerültünk és ritkán tudtunk találkozni, illetve a beszélgetéseink is ritkábbak lettek.

Érthető módon ő szerzett új barátokat. Ami nekem nem ment, az egyetemen, az órákon senkihez sem szóltam, így nekem nem lettek. De továbbra is írtunk egymásnak, és találkoztunk is párszor.

Aztán tavaly május környékén ismertem meg egy srácot (igazából társkeresőn), akivel rengeteget beszélgettünk, többször áthívott filmezni, stb. Az idő haladtával kezdtem beleszeretni, de mint kiderült, ő nem akar barátságnál többet, ez egy pár hetes szünetet jelentett a beszélgetéseinkbe is. Utána belementem abba, hogy barátok legyünk, viszont ugye az érzéseim nem múltak el teljesen. Idővel persze jobb lett. Mindennap írtunk egymásnak, egy-két hetente összefutottunk. És tényleg bármiről tudtam vele beszélni.

A többiek sosem voltak annyira közel hozzám.

Hogyan lehet az, hogy mindkettőjüket egy héten vesztem el?

Nyilván velem van a baj. Nem. Nem fogom magamat ostorozni mindenért. Ha az elsőként említett személy csak akkor hajlandó rám írni, amikor valamire szüksége van, vagy nem tudja, mit kellene tennie egy lánnyal, de egyébként esze ágában sincs beszélgetni, hiába érdeklődök felőle... Az nem lehet az én hibám. Ha a másiknak nincs ideje rám, mert más barátai vannak, ha neki vagy nekem rossz hangulatom van, akkor szintén nem beszél velem. Az sem lehet az én hibám.

Nem állítom azt, hogy tökéletes vagyok. Egyáltalán nem mondom ezt, mert nem lenne igaz. De az biztos, hogy mindig én vagyok az, aki próbálkozik.

Ma például alig egy órás beszélgetés végén megkaptam, hogy ha ilyen leszek végig, akkor inkább nem beszélne velem, mert örül, hogy neki épp nincs rossz kedve, és nem akarja más szenvedését hallgatni. Illetve, hogy írjak majd neki, ha jobban leszek. Ezek után nem tudok mit kezdeni magammal.

Az utóbbi hónapokban rég éreztem magam ilyen rosszul. Nem várok tőletek tanácsokat, vagy bármiféle ítéletet bárkiről. Csak valahogy muszáj kiadnom magamból ezt az egészet, és jelen pillanatban nincs más mód, ahogy megtehetném.

2017.02.11. 12:45, Bence

#25

Az úgy volt, hogy valamit mindenképp akartam ma írni egy bejegyzésben. Ezért méretre szabtam a fent látható képet (amit még Instagramra töltöttem fel), feltöltöttem, beléptem a blog szerkesztői felületébe... És ez volt az a pillanat, ahol elakadtam.

Nem volt konkrét témám. De most beugrott, hogy mi lenne, ha hoznék egy kedvencek listát? Mindenféle rendszer nélkül felsorolnám a kedvenc filmem, a kedvenc szuperhősöm nevét, stb. (Kérlek, ne írjatok le csak azért, mert ilyen uncreative dolog jutott eszembe!) Lássunk is neki...

#kedvenckönyv: Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában.

#kedvencétel: Quesadillas. Mexikói melegszendvicsnek is nevezik, két tortilla között sajt, hús, zöldségek, stb. Ja, és az a legfinomabb, ahogy magamnak csinálom.

#kedvenctantárgy: Filozófia. Nagyon tetszett, amikor ezt tanultuk gimnázium utolsó évében.

#kedvencközösségimédia: Instagram. Egyértelműen azt használom a legtöbbet, és eléggé ráfüggtem, a többit pedig jelentősen hanyagolom.

#kedvencyoutuber: Pingvinharcos (Sirius). Minden videóját és streamjét megnézem, ha tehetem azonnal. Tetszik a stílusa, a személyisége és az egész csatornája.

#kedvencszénsavasüdítő: Szinte sosem szoktam ilyet inni, legfeljebb moziban, de akkor viszont inkább Sprite-ot. De az utóbbi egy évben ez csak 3 alkalmat jelent.

#kedvencünnep: Nincs ilyen, ugyanis egyiket sem szeretem. Nem azért, mert "a multik elveszik a karácsony igazi értelmét", vagy hasonlók. Egyszerűen nem érdekelnek.

#kedvencévszak: Tél. Ha esik a hó, akkor gyönyörű a táj, és úgy minden. Szeretem, amikor bent ülök a melegben, de a kinti hidegben is jól elvagyok.

#kedvencszín: Fehér és fekete, illetve ezek között az öszes szürke. Nincs bajom a kék, piros vagy akár sárga dolgokkal sem, csak valahogy nem azok a kedvenceim.

#kedvencsorozat: Once Upon A Time. Imádom, imádom, imádom!!! Többször újranéztem, láttam a legújabb évad részeit is, és a karaktereket örökké szeretni fogom.

#kedvencruhadarab: Farmernadrág. Nem meglepő, állandóan csak azt hordok, ezért nincs is melegítőm, vagy szövetnadrágom, stb. Csakis farmer.

#kedvencleagueoflegendschampion: Lux. Oké, ez nem mond sokat annak, aki nem ismeri a játékot...

Így hirtelen csak ennyi jutott eszembe anélkül, hogy törnöm kellett volna sokat a fejem - amihez lássuk be, elég lusta vagyok. Ne tévesszen meg senkit, hogy két egymást követő napon is volt tartalom a blogon, ez nem jelenti azt, hogy holnap is biztosan lesz!De mindenesetre megpróbálom.

Címkék: Blog
2017.02.04. 13:02, Bence

#24

Jelen poszt témája: a jó dolgok, amik velem történtek 2017-ben.

Hogy miért?

Mert eszem ágában sincs az internetre zúdítani azt a hatalmas keserűséget, bánatot, szomorúságot és magányt, ami bennem él már egy jó ideje. Szóval arra gondoltam, hogy felsorolom és röviden összefoglalom, milyen pozitív dolgok történtek velem. Hátha ezzel egy kicsit javíthatok a lelki állapotomon.

[1]: Láttam moziban 3D-ben az új Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet című filmet, kétszer is. Illetve az Assassin's Creedet is (habár lehet, hogy ez még két ünnep között volt). Mindkettőt nagyon élveztem, és habár egyedül mentem, jó időtöltés volt.

[2]: Vettem 3 könyvet, név szerint: A Court Of Thorns and Roses (Tüskék és rózsák udvara, Sarah J. Maas), Lady Midnight (Éjfél kisasszony, Cassandra Clare) és The Daylight War (Napháború, Peter V. Brett). Ezek közül az elsőt olvastam csak eddig, és az egészen tetszett.

[3]: Instagramon aktív lettem. Szinte minden nap teszek fel képet - kivéve, ha valami miatt épp nincs ihletem vagy kedvem. Ennek eredményeképp tegnap felkerült a 100. képem és ebben a pillanatban 78 követőm van. (Nem fogom elemezni, hogy ez sok vagy kevés másokhoz képest, hiszen... Csak nem!)

[4]: Január elején áthívott egy barátom filmezni, szóval legalább 1 olyan programom volt, amikor nem egyedül voltam.

[5]: Sikerült kicsit híznom. Ami csak azért fontos, mert mindenkitől azt kell hallgatnom, hogy milyen vékony vagyok és hízzak... Mondjuk nem tartott sokáig, ugyanis amikor ma a mérlegre álltam, akkor ugyanannyit mutatott, mint karáncsonykor (azaz 59 kg-t).

[6]: Elég sok ötletem lett egy regényhez, és lehet hogy elkezdem valamikor írni, mivel nem kevés időm fog felszabadulni. Természetesen fogok mutatni pár fejezetet, hacsak nem az egészet itt fogom "publikálni".

Uuuh, és azt hiszem ennyi is lenne. Kicsit erőltetettek ezek a felsorolt "jó" dolgok. Mégis valamennyivel enyhült az a vágyam, hogy csak sírjak vagy bezárkózzak a szobámba napokig.

Sajnos nem tudom megígérni, hogy nem megint csak egy hónap múlva fogok jelentkezni. De majd próbálkozni fogok.

2017.02.03. 14:04, Bence

#23

Azt hinnétek, úgy jelentkezem most, hogy az utolsó post óta varázslatos módon "kigyógyultam" a depresszióból.

Hát sajnos nem...

Elég komplikált az életem. És nem azért, mert annyi minden történik. Épp fordítva: olyan kevés (jó) dolog történik velem, hogy ettől alakulnak ki bennem a bonyolult érzések és hangulatok.

Eltelt a karácsony, a szilveszter és az újév is, mégsem állt be semmféle változás az életembe. Persze, tudom! A változáshoz tenni is kell. A december 23-27-ig terjedő időszakban volt a legrosszabb úgy az utóbbi két-három hétben. Ez összefügg a családdal, de a "barátokkal" is.

Hogy ugyanaz ne történjen meg szilveszterkor, megelőző lépésként előtte pár nappal feljöttem Budapestre. Természetesen telefonon meghallgattam a szokásos szülői dolgokat, hogy ne töltsem egyedül a 31-ikét, menjek valahova a barátokkal. Mind tudjuk, hogy nincsenek, vagy akik vannak, azokat általában nem kifejezetten érdeklem.

Voltam moziban - ez előbb leírtak alapján - egyedül, megnéztem az új Assassin's Creed filmet. Sokan azt mondják, hogy nem tetszik nekik. Nos, nekem meg tetszett. Csak az egyik játékkal játszottam, azzal sem túl sokat, így nem hasonlítgattam hozzá. Amit bánok, hogy szinkronosan néztem, de a spanyol szöveget így is feliratozták, akkor pedig már megérte volna eredeti nyelven nézni. Na így jártam.

A szilvesztert végül a kollégiumban töltöttem, a szobámban, magamban, sorozatozással és olvasással. Yeeey... Otthon kérdezték, hogy telt. A válaszomat, miszerint "Hát megvolt. Gyorsan elment." valamiért úgy értelmezték az otthoniak, hogy valakikkel buliztam/szórakoztam. Én nem láttam értelmét felvilágosítani őket.

Túl sok magyarázkodást szült volna...

A január (ahogy biztos mindenki észrevette, hacsak nem él egy ablaktalan szobában a nap 24 órájában - ami mellesleg most már a leghőbb vágyam -) borzalmasan hideg. Néha hó is esik, vagy csak fagy. Ezt láthatjátok a saját képeimen fentebb.

Egyik barátommal mostanában 2-4 napos szünetek állnak a beszélgetéseink közé. Ami tetézi a rossz hangulatomat (mert eleve minden nap szívesen írnék neki), hogy kb. másfél hónapja nem tudtunk összehozni egy közös programot sem.  Valami mindig közbejött...főleg neki.

Ez van.

A másik pedig... Akit már gimi óta ismerek, na, ő megtalálta az instám, onnan ezt a blogot, és így innen rájött a dolgokra, amiket el akartam neki valamikor mondani. Nem akadt ki, de kb. véletlen sem kerül szóba a téma. Nekem kellene felhoznom?

Ezen kívül csak akkor írt mostanában, ha kellett neki valami anyag, vagy ha arról a csajról áradozott, panaszkodott, akivel össze akar jönni. Szinte még a nyilvánvaló dolgokat is megkérdezett. Meg olyanokat, hogy mit csináljon a randin. (Megjegyezném, hogy nem ismerem a lányt.) Úgy három napja már ő is elvan nélkülem.

Meglepőőőő

A napok semmitevéssel telnek. Oké, ez egyáltalán nem igaz: az önsajnálkozás nagyon jól megy egyébként. Az hogy unatkozom, nem javít a hangulatomon. Teljesen azt érzem, hogy mindenki mellőz, és maximum akkor beszélget velem/ír nekem, ha tényleg semmi jobb dolga nincs.

2017.01.08. 20:13, Bence
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Rólam

XXI / férfi / meleg / egyetemista / biológus / könyvimádó / sorozatfüggő / kezdő író, költő / introvertált / ábrándozó  / makacs / türelmes / elgondolkodó

 
Címkék

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány

 
Instagram

 
IN/OUT
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Blog tabuk nélkül.Vigyázat, sok(K) lehet,ez itt nem egy mainstream cukormázas valami:)Folytatásos sztori,furcsa írások..    *****    Brutal Wonderland~ Álarcoshölgy blogja. #kritika #graphics #cikkek #filmek #webkritika #érdekességet katt katt    *****    Meg van írva a csillagokban    *****    ketkes.com    *****    húsvéti receptek, ételek, sütemények    *****    Húsvéti receptek    *****    LUCY HALE MAGYARORSZÁG - ISMERD MEG A HAZUG CSAJOK TÁRSASÁGÁNAK FÕSZEREPLÕJÉT, ARIÁT - LUCY HALE MAGYARORSZÁG    *****    citylifebygirl - városi élet egy lánytól - blog és extra    *****    NaNoWriMo - avagy hogyan írok meg 1 hónap alatt 1 könyvet? Nézz be, és megtudod! :) Még sok más írásom is vár! :)    *****    Leighton Meester - Tudj meg te is mindent a Gossip Girl sikeres színésznõjérõl - Leighton Meester - Interjúk - Cikkek -    *****    Aktív szerepjáték várja folyamatosan az érdeklõdõket! SZEREPJÁTÉK!    *****    citylifebygirl - városi élet egy lánytól - blog és extra    *****    Élõ asztrológiai tanácsadás a SKYPE-on, BECSÜLET KASSZÁS alapon. Fordulj hozzám bizalommal!    *****    "Kedves naplóm... a mai nap más lesz. Ma van az a nap, amikor újra élni fogok." Elena    *****    "- Kell lennie valaminek, amit nem vettünk észre. - Nem. Katherine gyõzött. Hosszú játékot játszott és végül nyert."    *****    "You are my always. And i just want the chance to be yours" A Zöld Íjász imádott álompárja! Ha te is imádod õket katt!    *****    NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ! NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ! NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ!NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ!    *****    NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ! NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ! NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ!NÕNAPI AKCIÓ! CSAK MA! AKCIÓ!    *****    Megátkozott világ - keresd a Wattpad-en! -- Megátkozott világ - keresd a Wattpad-en! --Megátkozott világ    *****    Sziasztok! Folyamatosan frissül a történetem a Wattpaden. Témája a zombi apokalipszis. Örülnék, ha beleolvasnál! :)