Dreaming for life

#5

2016.03.14. 17:36, Bence

Egy kis szünetet tartok a napok óta tartó matektanulás közben, és illő lenne már időt szánnom egy bejegyzésre - ugyanis eltelt egy hét a legutolsó óta. Miért ne sütném el azt, amit a legtöbb blogger és youtuber is megcsinált, nevezetesen összegyűjt magára néhány dolgot, amiben esetleg különleges, szokatlan vagy fura. Nekem az utóbbiból elég sok van, szóval...

#1: Balkezes vagyok. Viszont valamiért a kést, az ollót és az egeret is jobb kézzel használom. És mivel a bal kezemmel írok, a jobbon hordom az órámat (ha nagy ritkán felveszem).

#2: A kedvenc roxforti házam a Slytherin (Mardekár). Régebben a griffendéleseket szerettem a legjobban, hiszen mindent az ő szemszögükből láttunk. Az évek során azonban átértékelődött bennem a házak sorrendje. Ráadásul a legtöbb esetben a Mardekárba lettem beosztva.

#3: Két évvel ezelőttig borzalmasan rosszul láttam. Iskoláskorom óta kellett szemüveget hordanom, és sokáig romlott. Szerencsére miután betöltöttem a 18-at, megműttettük a szemem, azóta pedig tökéletesen látok, nem kell szemüveg.

#4: Játszom a League of Legends nevű játékkal. Gondolom, van itt olyan, akinek mond valamit a név, mások pedig még csak nem is hallottak róla.

#5: Nem szoktam se kávét, se energiaitalt inni, mégsem vagyok emberi hulla egész álló nap. Leginkább a teát szeretem, egyébként meg szénsavmentes ásványvizet iszom.

#6: Kedvenc tantárgyam az irodalom volt, ezért aztán biológusnak tanulok. Jó, nem ez volt a valódi oka. :)

#7: Rendszertelenül alszom. Itt nem arról van szó, hogy bármikor képes vagyok elaludni, és néha délután is lefeküdnék. De az elalvás és a felkelés össze-vissza szokott csúszkálni 2-3 órával.

#8: Most egy Samsung Galaxy Note 4 telefonom van. Azért választottam ezt, mert könnyen lehet vele jegyzetelni (a hozzá való tollal és jegyzetelő programmal), amit napi szinten használok az egyetemen. Plusz hatalmas kijelzője van és jó a kamerája (16MP).

#9: Nyáron szeretnék elmenni Prágába. Ez az a város, ami a legközelebb van azok közül, ahová minél jobban el akarok jutni életemben. Ha már pontos terveim lesznek, meg fogom osztani veletek.

#10: Ma kezdtem el olvasni Sarah J. Maas - A tűz örököse című könyvét. Nagy kedvencem ez a sorozat, így ehhez is úgy állok hozzá, hogy zseniális lesz.

#4

2016.03.07. 13:08, Bence

Húszévesen már azt hinnénk, mi magunk irányítjuk az életünket, csak saját magunknak kell megfelelnünk. Ha ez általánosságban így is van, velem biztosan nem. Egész eddigi életem arról szólt, hogy minél jobban teljesítsek mások előtt. Ezért lett szinte minden évben kitűnő iskolai bizonyítványom (általánosban és gimnáziumban is), ezért tanulok egyetemen, tavaly ezért csináltam meg a jogsit, és még sokáig sorolhatnám. Természetesen ezek a saját érdekeimet is szolgálják/szolgálták, és tényleg kár lett volna eltékozolni az eszem - nem felvágás.

Gondolom, ez másokban is ugyanúgy megvan az, hogy bizonyítani akar a szüleinek, rokonainak, tanárainak, barátainak, ismerőseinek. Az előbb felsoroltak mindenkinél más sorrendben szerepelnek, és ez nagyban meghatározza, hogy mit tartunk fontosnak a hétköznapokban. Ott van például az öcsém, aki idén kezdte a középsulit, nála a haverok lehetnek a lista élén. Miből gondolom? Iskola után órákig szórakozik valamelyiküknél, este hazajön, onnantól kezdve pedig velük írógat telefonon. Ez önmagában nem rossz, viszont az, hogy együtt jár a tanulmányok teljes elhanyagolásával - értem itt azt, hogy talán kettes átlaga van. Valószínűleg a cigire és a piára is miattuk szokott rá, pontosabban a baráti kör tagjai egymás miatt vették fel.

És itt mi a pláne? Apa továbbra is szabad kezet ad neki. Heti egyszer leszidja, hogy tanuljon rendesen, nem mehet el sehova, de már másnap (hacsak nem aznap este) elengedi csavarogni. Ezt képtelen vagyok hova tenni.

Létezik az a mondat, hogy a szülőnek az összes gyerekét ugyanúgy kell szeretnie, De tényleg ugyanaz jár annak, aki gőzerővel a jövőjén dolgozik, mindent belead, és annak, aki semmit érdemeset sem tesz. Épp azon töröm a fejem, hogy ez így igazságtalan-e, vagy úgy lenne az, ha máshogy viselkednének velünk. Fogalmam sincs. Azért elgondolkoztam, hogy mennyivel másabb életem lett volna, ha a tanulás helyett a barátkozás, szórakozás mellett döntök?

Most hétvégén szokás szerint próbáltak rávenni, hogy vezessek. Tudni kell rólam, hogy simán megszereztem elsőre a jogsim, másfél hónap alatt levezettem a kötelező órákat, még csak nem is neccesen mentem át a vizsgán. Ennek ellenére nem érzem magam kényelmesen a volán mögött. Egyszerűen csak elfog egy rossz érzés, hogy valamit el fogok rontani. Apa naponta megkérdezi: "akarsz vezetni?". Erre a mostohaanyámtól jön az első válasz: "igen!". Még egyszer sem adott esélyt, hogy elsőként válaszoljak. Kb. fél év alatt - amióta megvan a jogsim - 6-7 alkalommal mentem bele. (Amúgy a vezetést is csak azért kezdtem el, mert rábeszéltek.)

A legnagyobb lépést akkor tettem, mikor tavaly januárban eléjük álltam azzal, hogy nem szeretnék tovább tanulni a BME-n (gépészmérnök szakon voltam egy félévet). Mondanom sem kell, mennyire ideges voltam előtte és közben is. Láttam a szemükben, hogy nem örülnek neki, vagy csalódottak. Mégsem szívtam vissza. Utána napokig próbáltam meggyőzni: maradjak. Szerencsére volt elég lelki erőm kitartani a döntésem mellett, végül elfogadták. Aztán jelentkeztem is az ELTE-re, ahol most is vagyok. Életem talán legfontosabb döntése volt a szakváltás. Mert mi értelme van olyat tanulni, amit nem élvez az ember?

Ami ki akartam lyukadni ezzel az egésszel, hogy jó dolog megfelelni másoknak. Segít, mert motivációt adhat. De sosem szabad elfelejteni, hogy neked is jól kell érezned magad. Saját magadat helyezd az előtérbe, még ha ez önzőn is hangzik.

#3 (Sense8)

2016.03.03. 12:51, Bence

Úgy döntöttem, ideje hoznom a sorozatajánlót, meg egyébként sincs más konkrét téma, amit felhozhatnék. Elsőként a Sense8 kerül terítékre.

Egy viszonylag új sorozatról beszélünk, hiszen 2015 nyarán kezdték el vetíteni. Eddig csupán egy évada jelent meg, ami összesen tizenkét részt jelent. Az mindenképp tetszett, hogy az epizódok fejenként majdnem kitettek egy órát, de 45-50 percet biztos. A második évad idén fog elkészülni.

A ritka pillanatok egyike volt, hogy éppen a tévét hallgattam, miközben valami mást is csináltam közben, és fél füllel hallottam, hogy ezt mutatják be. Odakaptam a fejem, és úgy voltam vele, ez nekem való, talán egyszer belenézek - ez történt még tavaly év végén. Néhány hete egy ismerősöm is ajánlotta, mivel neki tetszik, hátha nekem is fog. Így alakult, hogy tényleg rászántam magam a megnézésére.

Most már hálával kell emlegetnem a nevét, mert valóban nagyon jó sorozat, én pedig teljesen beleszerettem a történetbe. Nem láttam az összes megjelent részt, ennek oka, hogy szeretem minél jobban elhúzni hogy kitartson legalább pár hétig, talán egy hónapig. Túl hamar űrt hagyna maga után. Szóval csak 6 részt néztem meg, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy megkedveljem a karakereket, elmerüljek a cselekményben, és igazi rajongója legyek az egész sorozatnak.

Nem árulok el sokat, ha röviden összefoglalom a kezdeteket. Egy nőnek látomása támad, amiben 8 különböző helyen élő, eltérő nyelvet beszélő, más-más nemű és korú személyt lát. Utána a nő öngyilkos lesz. Azonban ettől fogva a nyolc ember lelke/agya összekapcsolódik. Szerintem ezek az információk mind szerepeltek a tévében lévő bemutatóban. A dolgok csak persze nagyban bonyolódni fognak, amíg rájönnek, mi történt, miért és hogyan.

A főszereplők közül a kedvenceim Nomi, Sun és Riley voltak. Egyrészt velük történtek a számomra legérdekesebb jelenetek, az ő cselekményszáluk tudott a legjobban lekötni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többiek unalmasak voltak, vagy csak kevésbé érdekesek. Nem. Szerintem ezért jó ez a sorozat, mert a sok karakter közül mindenki találhat olyat, akit jobban fog kedvelni, akiért jobban izgul majd.

A látványvilág egyáltalán nem elhanyagolható a Sens8-ban. Eleve annyi helyen játszódnak az események, hogy már a váltások is lenyűgözőek voltak. Akik pedig nézik/nézték a sorozatot, ők tudják, mi a másik, amitől jól néz ki és felkelti a figyelmet.

Ennél többet nem szeretnék írni, mivel sokkal izgalmasabb, ha magunk mélyedünk el a történetbe. Nekem személyes kedvencemmé vált a sorozat, másoknak is szívesen ajánlom.

 

#2

2016.02.29. 15:36, Bence

Egyik nap arra gondoltam, jó lenne írni valami hosszabb jellemzést adni magamról egy bejegyzésben. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy elvessem az ötletet. És most, szerves kémián ülve, mikor begépelem ezt a szöveget, továbbra sem tudom, miről akarok írni...

Legyen mondjuk az előző hetem összefoglalója. Egy-két tantárgy kivételével az összes órámra bementem. Sajnos, néha nem értek erőt ahhoz, hogy felkeljek az ébresztőre, utána már az egyetemre is lusta vagyok bemenni. Legalább most egy hétig szorgalmas voltam - na jó, annyira azért nem vittem túlzásba.

Még hétfőn befejeztem egy könyvet (Róbert Katalin - Szívből, színből, igazán), de másnap már elővettem David Ebershoff - A dán lány című regényt. Élveztem olvasni, másoknak is szívesen ajánlom. (A mostohaanyám rá is kapott, mikor tegnap befejeztem.)

Belekezdtem egy újabb sorozatba - csak nekem új -, a címe The 100. Biztos hallottatok már róla, ha bem is nézitek. Száz gyereket küldenek a Földre 97 évvel azután, hogy el kellett hagyniuk. Egyelőre úgy látom, a történetnél fontosabbak a látható ember interakciók. Ehhez kaptunk egy érdekes sztorit, de ez szerintem kevésbé hangsúlyos. Csak néhány részt néztem meg eddig, viszont biztos kitartok mellette. A többi sorozatot nem sorolom fel, tervezek külön ajánlókat írni.

Elgondolkodtam azon is, hogy jelentkezek valamilyen nyelvtanfolyamra, mert szeretnék egy harmadik (és talán egy negyedik) idegen nyelvet elsajátítani. A francia, az orosz, az olasz és a kínai(?) jöhet szóba. Angolul és németül már tudok, fejkeszteni tudom magam: angolul olvasok, nèzek filmet és sorozatokat. A gond csak az, hogy a jobb nyelviskolák már elkezdték a tavaszi kurzusokat, legközelebb pedig szeptemberben indítanak. Eszemve jutott a magántanár is, ha találok jót, valószínűleg elkezdem nála az alapokat, ősszel meg mehetek tanfolyamra.

Írtam is, ami régóta nem történt. Nem sokat, alig három versszakot, az is a tervezett versem vége lesz. Egyébként a közepe is megvan fejben, és az egész terve is. Csak azt nem tudom, hogyan kezdődjön el. Pár hétig még biztosan eltart a kidolgozás, de ha elkészül, akkor sem lesz túl érdekes vagy jó. Legalább kirángat a tétlenségből. Nagy eséllyel fel fogom majd tölteni.

Anya is hazajött, szombat este nála aludtam, nyár óta először. Kicsit kényelmetlen volt, mégha napi szinte hívtuk egymást telefonon, és Pesten is szoktunk találkozni. Tegnap felhoztak a kollégiumba, ezzel megmentettek három óra buszozástól.

Fogalmam sincs, milyen hosszú lesz ez a bejegyzés, mert a telefonom jegyzető funkciója nem mutatja a karakrerszámokat. De én most befejezem, valamikor megint jelentkezni fogok - pontosabb időpontot nem tudok mondani.

#1

2016.02.20. 15:09, Bence

Már aki csak fél szemmel rápillantott a jobb sávra, láthatta, hogy felsoroltam magamról néhány jellemzőt. Ezek a tulajdonságok nem elegek leírni egy személy teljes létezését, viszont majdnem pontosan behatárolnak. Nem vagyok olyan ember, aki csak a pozitív tulajdonságairól szeret beszélni, sőt, nekem főleg csak rosszak vannak. Ugyebár ez szubjektív, az én szememben egyik miatt sem fogok elkárhozni.

Mégis kiemelek egyet, ami talán nem minden szokványos blogon olvasható: homoszexuális. Igen, most a szexualitás kerül terítékre, szóval az, akit ez nem érdekel, nyugodtan zárja is be a lapot.

Mielőtt bárki is félreértené, nem azért került a lista végére, mert szégyelném. Az ok egyszerű: néhányan ha meglátták volna például másodiknak, a többit el sem olvasta volna, szimplán azért, mert kerüli, ellenzi, lenézi, utálja, megveti, gyűlöli a melegeket. Viszont ha előbb látta azokat a jellemzőket, amik egy "normális" emberé is lehetnének, esetleg elgondolkozik. Természetesen tudom, hogy egymagam nem tudom (és nem is akarom) megváltoztatni senki véleményét.

Most eloszlatok néhány tévhitet a tudatlanoknak... Melegek alatt nemcsak azokat értjük, akik évente egyszer részt vesznek azon a bizonyos felvonuláson, miközben a tömeg végignézi őket. Azoknak sem kell hinni, akik Istent hozzák fel a természetünk káros mivoltának igazolására, mert "Isten úgy teremtett, hogy férfi és nő egy pár legyen", satöbbi. Azok sem gondolkodnak elég jól, akik azt mondják: "csinálják a négy fal közt, a lényeg, hogy ne lássam". Nagy eséllyel mi sem fogunk egymásnak esni az utcán, mint ahogy a heterók sem (plusz őket is ugyanúgy elítélik), azzal viszont nem sértjük meg senki létét, ha például két férfi vagy két nő csókolózik az utcán.

Megjegyzem: az elfogadás nem könnyű. Mindannyian ismer olyat, akit nem bír elviselni a környezetében, vagy idegesít a jelenléte. Ez lehet a véleményünk erős ütközése, egyes, számunkra rossz személyiségjegye, gyakran pedig azért nem fogadunk el másokat, nem ismerjük, nem értjük őt. Azonban csupán azért megkülönböztetni valakit, mert homoszexuális, szinte megegyezik a rasszizmussal.

Mai világunkban elindult egy folyamat, amikor is próbálják megmutatni az embereknek, nem sokban különböznek tőlük a melegek. Ugyanúgy élnek, éreznek, szeretnek. Szerintem nagy lépés, hogy rengeteg új filmben, sorozatban és könyvben előkerül ez a téma, néha a középpontban, néha csak mellékesen. A Föld egyre több országában kezdik jobban elfogadni a melegeket, engedélyezik a melegházasságot. 

Mégsem azért vagyok itt, hogy megtérítsem az embereket. Csak próbálom elérni azt, hogy egy másik szemszögből is lássátok a dolgokat. Nem ez lesz az állandó témája a blogban, de gondoltam, elsőnek ezzel nyitok. Ha bármilyen véleményetek van a témával kapcsolatban, írjátok meg hozzászólásban - a káromkodó, becsmérlő üzenetektől tartózkodjunk!

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |