Blog

#48

A nap élménye a trolin történt velem. Már nagyban utazok, amikor is egy megállóval előrébb, mint ahol le kell szállnom, felálltam, hogy odasétáljak az ajtóhoz, megnyomjam a gombot, stb. Na már most, az egyik kezemben egy szatyrot fogtam, amiben a nemrég vásárolt dolgok voltak (főleg kaja), a másikban pedig egy könyv. Mikor már az ajtónál álltam, és vártam, hogy pár perc múlva megálljon a troli, észrevettem, hogy az ajtó mellett ülő lány - úgy 17 és 20 év közé lőném be a korát - pont úgy nézi a könyvemet, ahogy én is másokét. Hiszen egy könyvmoly tudni akarja, hogyha valaki olvas valamit, akkor mi az. Ez létszükséglet. Ha nem is látszik, mert épp nyitva van a könyv, akkor is bámulod, hátha becsukja és láthatod a borítót.

Mint mondtam, hamar észrevettem, akkor ránéztem, és magamban mosolyogtam, ő elfordult. Fél perc múlva megint ugyanez történt. Ekkor az a mosoly már az arcomra is kiült, fogtam magam, és amikor megint odanézett, akkor felemeltem a könyvet úgy, hogy lássa a borítót: Csontváros. Ő kivette a füléből a fülhallgatót, gondolom, azt hitte, mondok majd valamit, de mindkettőnk arcán olyan széles mosoly volt, hogy azt nehezen tudom szavakban visszaadni. Kicsit mintha zavarba is jöttünk volna hirtelen. Őt úgymond rajtakaptam, hogy bámult a könyv miatt, én pedig nem szoktam ilyen "merész" lenni (igen, ez nálam már merészség). Ezt követően már le is szálltam.

De még séta közben sem tudtam letörölni a képemről azt a vigyort.

Így elmesélve nem tudom, kinek mennyire megy át a történet, viszont mindenképp meg akartam osztani veletek. Még így utólag is mulatságosnak tartom. Talán nekem ennyi kell a boldogsághoz és a vidám hangulathoz.

Délelőtt majdnem egy óráig tartott eljutnom a Culinaris nevű helyre (étterem és bolt egyben), ahol sikerült vennem feketebabot, méghozzá konzerves kiszerelésben, hogy ne kelljen külön megfőzni. Utána ugrottam be egy szupermarketbe bevásárolni, többek között gofrit, hozzá nutellát és tejszínhabot, illetve "normális" ételt is. Az utazással együtt az egész kör három órámba került.

Az utóbbi két napban végre sikerült jobban kialudnom magam: tegnapelőtt kilenc, tegnap nyolc órát, ami nálam soknak számít. Lehet köze annak, hogy ezeken a napokon hosszabb ideig kimozdultam a koliból, nem csak egy helyben ültem vagy feküdtem.

Ahogy említettem, kísérletezgetem a vegán étrenddel, de továbbra sem viszem túlzásba. Mai ebédem a tegnapi tofus tészta volt, viszont sikeresen vettem több olyan dolgot is, mint például a selyemsonka, a trappista, és így tovább. Úgy vagyok vele, hogy ha azt ennék, akkor nem fogok márcsak azért is megtagadni magamtól semmit. Épp néztem az instagramos profilom, és elég sok kajás fotót is töltök fel, amitől olyan, mintha folyton ennék. Nos, néha előfordul.

Hétvégi tervek: egyelőre semmi.

Címkék: Blog Napjaim
2017.05.12. 13:02, Bence Vissza a bloghoz
2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2017.05.15. 09:42
Davina (whiteroses.gp)

Tényleg nagyon jó történet, mennyire lehet örülni az ilyen apróságoknak.. :) Ezért érdemes minden nap felkelni!


Válasz:

Így van. :)

Idézet
2017.05.14. 15:55
Bebiii (lovebebi.gp )

Szia, 
Szerintem ez egy tök jó és mosolygós történet, igazából nekem is mosolyt csalt az arcomra amikor olvastam. Én is mindig nézni szoktam hogy mások mit olvasnak a buzson vagy a vonatot. Bár én nekem sosincs türelmem ilyen helyeken olvasni, sajnos túlságosan is zavar a környezet, inkább a nyugodt helyeket választom egy jó kis könyv mellé :)


Válasz:

Szia!

Szerintem nagyon sokan vagyunk még így ezzel. Talán egyszerűbb lenne mindig megszólítani a másikat, és rákérdezni, hogy mit olvas éppen. Ha magamból indulok ki, akkor nekem az nem lenne probléma, amikor emiatt zavarnának meg. Buszon legtöbbször fülhallgatóval olvasok, közben szól a zene, és könnyebb kizárni másokat. De szoktam olyan csúnyán nézni, ha valakik hangosan beszélgetnek a közelemben, hogy jobb esetben hamar halkabbra fogják. :D De a legjobb tényleg mondjuk a természetben, távol mindenkitől.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót