Blog

#53

Kivételesen nem az éppen olvasott könyvből idéztem, hanem a Once upon a time sorozat musical epizódjának egyik dalából, amit Regina énekelt. Véleményem szerint ez sikerült az egész részben a legjobban.

Jelen pillanatban én utálom és sajnálom magam egyszerre. Van egy srác, akit köveket instagramon: tetszenek a képei, elképesztően helyes, még azt is tudom, hogy meleg. A gond csak az, hogy bejön. Pedig nem is ismerem, nem szabadna vágyat éreznem, hogy beszélgessek vele, megismerjem vagy bármi. Főleg, hogy nem vagyok olyan sekélyes, hogy a jó külsővel beérjem, muszáj megfognia a jellemének is. Mégis, a képei alapján nem tűnik hülyének vagy üresfejűnek - ami kifejezetten taszít másokban. Tudom, hogy az egész sóvárgásom értelmetlen és még úgy is hangzik, mintha bolond lennék, de sajnos ez van. Egyszer majd elmúlik.

Nincs elég bátorságom és lelki erőm, hogy elkezdjek új emberekkel ismerkedni, illetve visszamenni társkeresőre. Nem tudom, mások miként képesek túltenni magukat a csalódásokon, az álltatásokon és azon, ha csak hónapokkal utána utasítják őket vissza. Az én esetemben mindig rengeteg időbe került, és a mai napig ugyanúgy fáj.

A legszánalmasabb: néha olyanok jutnak eszembe, hogy bármikor lemondanék az olvasás iránti szeretetről, a könnyen tanulásról, bármiről, ami a személyiségemet adja, ha cserébe jobban néznék ki. Ilyenkor pedig gyűlölöm magam. Mégsem vonom vissza azonnal. Pedig nem erre tanít minket A szépség és a szörnyeteg című mese? Hogy ne a külső alapján ítélkezzünk, hanem ismerjük meg a mögötte lapuló jellemet, és akkor a szépnek látjuk mindenhogy? Azonban a világ nem így működik. A szörny sosem kap lehetőséget.

Április 12. Ekkor beszéltem utoljára olyannal, akivel valaha szerelmes voltam. Elég ambivalens érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, mert oké, hogy én nem írtam neki, de őt ezek szerint egy cseppet sem érdekli, élek-e még egyáltalán. Egyszerűbbnek kellene így lennie, hogy továbblépjek. Mégsem az. Már nem igazán szerelmet érzek, mint inkább a kötődést, ami sok idő alatt alakult ki iránta, és talán örökre megmarad bennem.

Rá kellett jönnöm arra, hogy hiába nem akarom beismerni, vágyom arra, hogy valaki szeressen, ugyanakkor félek megismerni bárkit is.

2017.05.21. 13:30, Bence Vissza a bloghoz
2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2017.05.23. 12:04
Bíbor

Nem sok egyáltalán, a blog meg amúgy is azért jó, mert kiírhatod, amit gondolsz/érzel.  Ha nem tetszene, akkor nem olvasnám. :) Régen én is ilyen hangulatú bejegyzéseket írtam... szóval megértelek.

Idézet
2017.05.22. 18:52
Bíbor

Jó ideje követlek már, régebben írtam is néhány hozzászólást. :)
Nekem az jön le, hogy te eldöntötted, hogy magányos leszel, mintha kiválasztottad volna ezt a 'szerepet', és bizony hangoztatod is ezt a blogon. 
És ne vedd támadásnak, nem ítélkezni szeretnék.. épp ellenkezőleg, hisz tök jó tulajdonságaid vannak, és a kinézeteddel sincs semmi baj. :)

Egyébként szinte teljesen ugyanúgy érzek, mint te (és nem is csak ebben a bejegyzésben...). De talán megéri pozitívan hozzáállni és bízni abban, hogy jóra fordul a helyzet. :)


Válasz:

Tényleg olyan, és igazad is van, hogy most már inkább magamra erőltetem az egyedüllétet, mert nem gondolom magam késznek az ismerkedésre. Elnézést, ha már túl sok, igyekszem majd máshogy gondolkodni. :) Most akkor direkt nem fogom elsorolni, hogy mennyi rossz tulajdonságom is van. :D

Nem jó hallani, hogy más is ilyeneket él meg. :/ Persze, főleg szemlélet kérdése, csak nálam vannak mélypontok, amikor semmihez sem állok hozzá pozitívan. Azt például ma elérték nálam, hogy a saját rajzaimat is próbáljam meg reálisan értékelni - ne elsőre azt mondjam, hogy nem sikerült. :)

Köszi, hogy írtál! :)

 

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót