Blog

#57

Ez is megtörtént: tegnap hazaköltöztem a kollégiumból. Miután sikerült teljesítenem a felvett tárgyaimat (amiből összesen három volt), nem volt sok értelme Budapesten maradnom, hiszen amúgy is majdnem egy albérlet árát fizettem be havonta a szállásért. Persze vannak hátrányai is. Ha munkát szerettem volna találni, akkor itthon sokkal körülményesebb lett volna, bár végül lebeszéltem róla magam. Nincs mozi, nincs pláza, nincs sok hely, ahol sétálni lehetne. De ott a fejemben a gondolat, hogy valószínűleg ezek úgysem foglalnának el mindennap, nagyrészt csak a szobában lennék. Így most vidéken tehetem ugyanezt.

Apa próbált beszélgetni velem útközben, ha olyan téma volt, akkor meséltem néhány mondatban - ilyen az egyetem, a koli. Ahogy vártam, nem igazán értékeli a vegán étrendemet, szerintem úgy gondolja, hogy pár hétig ezt csinálom, aztán hagyom az egészet a francba. Ennek ellenére szó nélkül vett nekem növényi tejet, és nem zavarta, amikor este nem ettem velük húst, csak sült krumplit. Öcsém (a nagyobbik) természetesen támadási felületet látott ebben, és hamar belefogott az idegesítésembe, miszerint mitől lesz jobb nekem vagy az állatoknak, hogy zöldséget akkor miért eszek, hogy gondoljak szegény répa "érzéseire", stb. Vagyok annyira rutinos, hogy ne hasson meg különösen.

Még szombaton elkezdtem nézni egy új sorozatot, a Thirteen reason why-t. A könyvet előbb szerettem volna elolvasni, csak sajnos nem lehet kapni, mindenhol kifogytak belőle, azaz várhatok az újranyomásig. Na, de a sorozat. Az első része nagyon megfogott, mégis erőt vettem magamon, hogy egy éjszaka alatt a végére érjek. Napi egy részt engedélyeztem magamnak, így majdnem két hétig ki fog tartani - igen, ma jön a negyedik rész).

Végre sikerült rendesen kialudnom magam. Közel tizenegy teljes órát tudtam alvással tölteni, amialatt egyszer keltem fel, akkor is talán egy-két percre, amíg beszélgetést hallottam. Ha így folytatom, lehet, hogy eltűnnek a sötét karikák a szemem alól. A másik opció, hogy örökre megmaradnak.

Továbbra sem tervezem, hogy megint randizni/ismerkedni kezdjek. Hiába jön gyakran az érzés, hogy szeretnék magam mellé valakit, nincs bennem állandó késztetés hozzá. Mondjuk, instáról ugyanúgy bejön az a srác... Naaa mindegy. Ha akarnék, akkor sem igazán tudnék, tekintve, hogy három hónapig száműzetésbe küldtem magam. Egyébként apa felajánlotta tegnap, hogy ha szeretnék, akkor nyáron azért elmehetek valahová mondjuk egy hétre, csak ne kerüljön annyiba, mint a prágai út volt. Gondolkozom rajta, viszont nem támadt túl sok ötletem. Végső esetben Balatonra is mehetnék, csak ugye nem vagyok oda a strandokért.

Holnap lesz öcsém három éves. Az ajándékokat elvileg már megkapta: tablet, amin tud meséket nézni, és nem a telefonunkat használja (nem tudom, hogy jó döntés volt-e), plusz valami vízipisztolyszerűség, egy meséből azt hiszem, plusz apróságok. Torta is lesz, amit nem ehetek. Juhéé!

2017.05.30. 12:00, Bence Vissza a bloghoz
Még nincs hozzászólás.
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót