Dreaming for life

#63 (Nyomás alatt)

2017.06.15. 09:45, Bence

Képzeljetek el egy könyvet! Mégpedig azzal az érzéssel magatokban, hogy depressziósak vagytok. Nem akartok olyat olvasni, amiben ráerőltetnek valamiféle megoldást a betegségedre, amiben teljes hülyeségeket és képtelenségeket írnak róla. Egyszerűen csak arra vágytok, hogy elgondolkozzatok. Hogy úgy segítsen, mint ami valójában nem is akar segíteni.

Igen, még mindig Ned Vizzini: Nyomás alatt (angolul It's kind of a funny story) című könyvéről beszélek. Pontosan egy hete jelent meg a Könyvmolyképzőnél, a könyvhét alkalmából, de én egy hónappal korábban előrendeltem. Ritka alkalmak egyike történt, ugyanis alig állt pár napot a polcon (nem igaz, a polcra nem is került fel, végig az éjjeliszekrényemen pihent), és belekezdtem. Mondhatni olvasási válságban szenvedtem egy jó ideje, viszont ennek a könyvnek sikerült kigyógyítania belőle - még ha ideiglenesen is.

Nem kell világrengető könyvre gondolni. Nem is való mindenkinek. Nem egy vidám olvasmány, de nem is egy szomorú történet. Tegnap, miután befejeztem, egyik ismerősöm megkérdezte, hogy jó könyv-e. Ezen elgondolkoztam, és ezt feleltem: "Nem jó könyv". Hogy lehetne egy könyv jó, ha a depresszióról szól?

Ahh, még most is nehezen szedem össze a gondolataimat ehhez az ajánlóhoz. Amit mindenkiképpen javaslok, sőt kérem, hogy ha el szeretnétek olvasni, akkor ne olvassatok el az első mondatnál többet a fülszövegben. Szerencsémre én sem tettem korábban, csak ma. Óriáis illúzióromboló, mivel majdhogynem az egész könyv 60-70%-át magába foglalja - és ezt kifejezetten unszimpatikusnak találom. Ha én képes vagyok kizárni ilyenkor minden spoilert, könyörgöm, akkor a kiadők is tegyék ugyanezt a fülszöveg esetében. Jöhet a kérdés, hogy akkor mi a alapján veszek új könyveket? Borító, a fülszöveg első mondata, illetve a "termék címkék". Eddig kevés csalódás ért a módszerem miatt.

Ami még biztos nem spoiler, hogy a főszereplő, Craig egy depressziós, tizenötéves, gimnazista srác. Az ő története nem különleges vagy egyedi, nincs tele misztikummal vagy természetfelettivel. Hanem őszinte. Fura kijelentés? De nem adok lejjebb. Azért jó, mert könnyen bele tudod képzelni magad Craig szerepébe - pláne, ha egy csomó mindenben hasonlítotok. Nem számít, hogy hat évvel idősebb vagyok nála. Viszont a többi szereplő közül néhányat nem kedveltem, egyeseket nagyon nem.

Meglepett viszont, hogy az eredeti könyv már 2006-ban megjelent. Sőt, film is készült belőle, amit 2010-ben mutattak be. Mindkettőre valamikor sort kerítek mostanában. (Egyébként, akit érdekel némi háttérinformácó, annak ajánlom, hogy keressen rá Ned Vizzinire, mert találhat érdekes dolgokat, amik kapcsolatba hoztatók.)

Szerelmes lettem a könyvbe. Még mindig nem azért, mert jó. Nem az írásmód, nem a történet, nem a szereplők, nem a helyszínek, nem a szituációk, nem az író miatt. Csak azért, amit képes volt kiváltani bennem. Ahogy írtam az elején: nem fog segíteni legyőzni a depressziódat. Még csak jobban sem fogod érezni magad, miután elolvastad. Nekem sem lett tőle jobb. Mégis beleszerettem. Imádom.

Még nincs hozzászólás.