Dreaming for life

#76

2017.07.25. 19:00, Bence

Nem, nem tűntem el teljesen. Csak megint elszomorodtam előző héten, és nem volt kedvem tovább rontani a saját hangulatomon azzal, hogy le is írom. Nagyjából két és fél hét után töröltem magam a társkeresőről, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy az eddigi rekordom egy óra körül lehet. Próbálkoztam, nem jött be - túlélem. Még csak külön indok sem kellett hozzá, hogy megtegyem, egyszerűen így jött ki.

Még szerdán találkoztam egy barátommal. Mutatott egy nagyon király cukrászdát, ahol lehet kapni cukormentes, paleo és vegán sütiket is (amiknek egy része nyers vegán desszert), ezen kívül még vegán-paleo kézműves fagyit is árulnak. Nekem tetszett a hely, egyáltalán nem is volt drága, minden megfizethető áron volt. Egyedül annyi negatívumot tudok megemlíteni, hogy nekem kicsinek tűnt maga a belső tér, ahová le tudtunk ülni: két asztal székekkel és még két fotel. Jó, gondolom, nem nagy a cukrászda célközönsége, hiszen még nekünk is jutott hely a délutáni órákban, kb. 4 órakor. Ettem egy coco dream nevű sütit, ami ízlett, aztán még egy-egy gombóc fagyit is megkóstoltunk. Ezt követően benéztünk a Libribe, ahol leírhatatlan nehézségek árán lebeszéltem magam a könyvvásárlásról, majd a Müllerbe mentünk, ahol belefutottam a vegán polcba (amiről azt sem tudtam, hogy ott létezik). Gazdagabb lettem egy csomag kókuszcsipsszel, ami az ízesítésnek köszönhetően eléggé hasonlít a feldarabolt baconre - és így tökéletesen illik a grillezett sajtos szendvicsembe. Végül leültünk a gyorséttermes részhez, beszélgetni, plusz akkor már rendeltem egy adag sültkrumplit a BelFrit-nél. Tetszett az a délután, mert tényleg jól éreztem magam.

Pénteken ugye hazamentem apáékhoz. De meglepő módon újra felmerült, hogy ezt a hetet megint Budapesten töltsem - péntek reggelig csak anya van a lakásban, utána már ő sem. Kaptam is az alkalmon, habár a tervezetthez képest egy nappal később jöttem fel busszal, azaz ma, mivel tegnap öcsémre kellett vigyáznom. Úgy néz ki, hogy vasárnap vagy hétfő reggelig itt is maradok. Ha már itt vagyok, akkor holnap elnézek valamelyik plázába (valószínűleg az Árkádba), talán veszek egy-két pólót vagy farmert. Elméletileg csütörtökön találkozom ugyanazzal a barátommal, akivel a múlt héten is - azt hiszem, konkrét terv még nincs, legalábbis én még nem tudok róla.

Az utóbbi napjaim ellég hasonlóan keltek. Merengőn találtam egy új Drarry fanfictiont, egyik reggel annak az eddig feltöltött fejezeteit olvastam végig egyhuzamban, másnap egy régebbit, amit pár hónapja elkezdtem, majd megint rátaláltam. Ezek, és hogy lassan végére érek a filmek újranézésének, megihlettek annyira, hogy saját fanfic-et írjak - már haladtam is vele valamennyit, és most tisztán megvan a fejemben a cselekmény alakulása. Aztán egy ideje már felkerült a Sense8 második évada, amire sikerült felhypolnom saját magam, meg is néztem már pár részt. Illetve a Shannara krónikákból is. Na, erről még nem alkottam igazán véleményt, ugyanis elég vegyesek érzéseim a látottakkal kapcsolatban: talán csak én láttam már túl sok hasonló sorozatot, és ezért kiszámítható a történet... De már előre sejtem, hogy mi lesz ebből. Azért kap tőlem egy esélyt, ezt az évadot mindenképp végignézem. És az estékre maradtak a Harry Potter filmek, legutóbb a hatodik - ami számomra még mindig a leggyengébben sikerült részt jelenti, természetesen filmben, nem a könyvben.

Ha már Harry Potter... Ugye idén van az első könyv megjelenésének huszadik évfordulója, ezért kiadták új borítókkal, mégpedig a Roxfort házainak színeiben. Bizony, eldöntheted, hogy a mardekáros zöld, a griffendéles piros, a hugrabugos sárga vagy a hollóhátas kék változtatot szeretnéd-e a polcodra, sőt, a keményborítós változat is eltér a puhától. Oké, ez nem új hír. Ez hetek óta tart. Ellenben ma jutottam el odáig, hogy nem tudtam visszafogni magam, "véletlenül" leadtam a rendelést. Ne is firtassuk hogyan sikerült, mert azt még nem is említettem, hogy két példányban raktam a kosárba, egy kemény- és egy puhakötésű darabot, mindkettő a Mardekár ház büszke színeiben. Ez van. Nem ítélem el magam. Szükségem van rá, kell nekem, az én drágaságaim! Már csak meg kell várnom, hogy kiszállítsák őket, ami a bookdepository-nál sosem kevés idő, de utána mindenképp valami kiemelt helyre teszem őket, és megtiltom mindenkinek, hogy hozzáérjenek. Azt sem kell kimondanom, hogy utána elözönlik az instagramom a róluk készült képek.

Szokás szerint, amikor javíthatatlan a kedvem, akkor előveszem a kedvencemet, ami nem más, mint Benjamin A. Sáenztől az Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe (magyarul Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában) című könyvet. Ezt tettem ma a reggel is. Miért van az, hogy ennyire hozzámnőtt? Miért imádom ennyire Dantét és Arit? Miért? Miért? Miééééért? Válasz híján csak szó nélkül elfogadom, hogy így van. 

Még nincs hozzászólás.