Dreaming for life

#81

2017.08.14. 09:15, Bence

Igazából már tegnap este nekiálltam, hogy akkor majd leírom a hétvége eseményeit és az élményeimet, viszont több embernek is meséltem róla, ezért nem volt kedvem sokadszorra belekezdeni. Na de most... Már arra sem emlékszem, hogy egynél többször megemlítettem-e egyáltalán, mert emlékeim szerint nem, és az is egy hónappal ezelőtt történt, amikor az egész valósággá vált - azaz lefoglaltuk a szállást. Velem együtt öten mentünk, a cél pedig Pécs volt. Nos, közülük egy személyt ismertem rendesen, így kicsit (néha meg jobban) izgultam az egész miatt. Az, hogy végül elmentem, annak köszönhető, hogy hamar szándékosan hamar rámondtam az igent, ezzel pedig kizártam, hogy a rengeteg túlagyalásommal meggondoljam magam - ami igazából meg is történt, akartam menni, aztán nem akartam menni, hogy aztán újra kedvet kapjak, és így tovább. A végén azonban nem hátráltam meg, és nem is bánom így utólag.

Természetesen egy facebook-beszélgetésben sok dolgot előre eldöntöttünk, ilyenek például az úticél, a szállás, az időpont, a programterv, stb. Bár ott már inkább tűnt rögtönzöttnek az, hogy éppen mit csináljunk, ami talán még jót is tett az egésznek. Pénteken délután két és három óra között mindenki megérkezett busszal. Én bevártam a pályaudvaron két másik embert, akikkel együtt kerestük meg az apartmant, hogy ott később a többiekkel találkozva bemehessünk. Miután végre bejelentkeztünk, lepakoltuk a cuccainkat (közben kiraktam a muffint, amit aznap reggel sütöttem), aztán az egyik srác kitalálta, hogy kártyázzunk egyet, ezzel is feloldva kicsit a hangulatot. Szerintem erre szükség is volt, főleg az én esetemben, mert nekem tényleg segített valamennyit. Ja, még előtte kiválasztottuk, hogy ki melyik ágyban alszik. Lehet, hogy csalásnak számít, de elsőként csaptam le az egyetlen egyszemélyes ágyra, ami mellett még konnektor is volt, de végülis jól jött ki. Utána fogtunk magunkat, és elkezdtük járni a várost, nézelődni. Közben a többiek ettek fagyit, én beértem egy málnás jégkásával. Elég sokáig sétáltunk, mire az Árkád felé indultunk, akkor már kezdett sötétedni. Ott leültünk vacsorázni, plusz este be is vásároltunk kajával, a palacsinta összetevőivel, vízzel és hasonlókkal. Na, és a kasszánál szegény pénztárost "megszívattuk" azzal, hogy mind az öten külön fizettünk, de ugyanazt a pontgyűjtő kártyát használtuk, nos, ő nem kezelte olyan simán a helyzetet. A nap további részében uno-val játszottunk és beszélgettünk. Megszületett az első belsős poén, ugyanis az egyik lány (akit ismertem korábban is) lényegében összehasonlított engem egy másik sráccal, hogy neki van szabad akarata. Na, utána két napig ezzel piszkáltuk egymást, hogy kinek van szabad akarata, ki mit csinálhat. :D

Az alvás pont annyira nem ment, mint itthon. Sokáig nem tudtam elaludni, az éjszaka közepén felkeltem arra, hogy borzalmasan melegem van (valamiért a kelleténél háromszor vastagabb takarók voltak a szálláson), plusz reggel is írtó korán felébredtem teljesen. És ez szombat éjszaka sem változott.

Másnap reggelivel indítottunk, amire csináltam magamnak zabkását oreoval és kesudióval - még jó, hogy volt egy kisebb konyha. Elég korán útnak indultunk, hogy vegyünk buszjegyet, azonban az árusító hely szombatonként nem volt nyitva. De így is időben odaértünk a buszhoz, és végül megvettük ott a jegyet, és az állatkertnél szálltunk le. Ott a kijelölt útvonalon haladtunk, hogy semmiről se maradjunk le. Uh, kaptunk ugye térképet, amin voltak még kérdések is, amiket a "felfedezés" során tudtunk megválaszolni, én és az egyik lány pedig személyes kihívásnak vettük, hogy az összeset megtaláljuk. Ahhoz képest, hogy nem túl nagy az állatkert, jó volt végigjárni és látni az állatokat - még kecskéket is simogattunk. A következő program a túra volt, ami úgy másfél órásra sikeredett. A pihenőhelyeken szép kilátás volt. Az igazat megvallva számomra nem volt nehéz a terep és szívesen mentem volna még egyszer ennyit, de magamban tudatosítottam, hogy nem mindenki szokott hozzá a sok sétához, a lépcsőzéshez. Ugyanez igaz a városnézésre is: amikor utazok valahová, akkor képes vagyok napi tíz órát a város bejárásával tölteni, Prágában második alkalommal is megtettem ugyanezt. Viszont tényleg nem volt ezzel bajom, könnyű volt igazodni a többiekhez. A túra végére a szálláshoz értünk, ahol többen lepihentek, vagy ahogy az később kiderült, nem mindenki aludt. Közben elmentem az Árkádba, mert pénteken elfelejtettem lisztet és margarint venni a palacsintához. Hiába volt még viszonylag korán, a szél és a hűvös idő miatt nem mentünk már sehova. Helyette megint kártyáztunk, néztük a Garfield 2-t, majd palacsintát sütöttem mindenkinek (lényegében vegán, cukormentes és teljeskiörlésű volt, de az íze volt a lényeg, a többiek pedig megették, akkor is, ha nem ízlett nekik). Este már Ószövetséget olvasott valaki, a Teszlek Süveg és a Pottermore többi tesztjét töltögettük, és még a Harry Potter és Gyűrűk Ura témában is annyit beszéltem, amennyit a többiek szerint előtte összesen nem. Ezen a napon született meg a következő belsős poén: a szálláson felszerelt konyha volt. Viszont a mosogatáshoz nem kaptunk szivacsot, csak mosogatószert. Utána nem múlt el egy óra a mosogatószivacs emlegetése nélkül.

Utolsó napra nem volt semmilyen komoly tervünk. Délelőtt összepakoltunk, kijelentkeztünk, ami kicsit hosszúra nyúlt. Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik recepciós srácot (nem lehetett idősebb nálam csak pár évvel) végig bácsiztuk. Fogtunk magunkat, és az Árkádba mentünk, hogy majd ebédelünk. Szinte mindenki hulla volt, ezért nagyjából annyi volt, hogy ültünk egy asztalnál és néztük egymást, vagy matricákat küldtek a fb-on. Később az autóbusz állomásra mentünk, mert ketten korábban indultak. Visszamentünk az Árkádba, ahol a ruhaboltokat jártuk - és nem, nem vettem semmit. Még beültünk egy cukrászdához, ahol volt cukormentes süti és vegán fagyi. Utána kikísértek engem is a buszhoz. Ott másodszorra csináltam olyat, amit szerintem már évek óta nem tettem, integettem másoknak. Végül este fél 7 körül már haza is értem. Alvás előtt még meg is beszéltük azzal a lánnyal a dolgokat, aki az egészet szervezte. 

Összegezve? Ahogy az lenni szokott, néha előjött belőlem a visszahúzódó énem, amikor kevesebbet beszélgettem, és nem is mentem oda másokhoz, amíg nem hívtak. De ezt félrerakva jól éreztem magam, sőt, élveztem is. Teljesen más élmény volt, mint amikor egyedül megyek valahová - mivel azt is szeretem, nem is tudom összehasonlítani a kettőt, hogy melyik volt jobb, és melyik volt rosszabb. Mindkettőnek vannak előnyei. Már a nyaralás alatt ki lett jelentve, hogy jövőre is mennünk kell. Egyébként én ugye korábban már voltam Pécsen egy osztálykirándulás alkalmával, szóval eleve inkább a társaság miatt gondoltam azt, hogy megyek. A többiek tényleg mind kedvesek és normálisak voltak. Nem volt az, hogy engem nem ismernek, ezért inkább kihagynak a beszélgetésből (amikor így történt, akkor saját hibámból nem akartam csatlakozni). Már csak azon kell túlesnem, hogy végignézzem a feltöltött képeket, és elszörnyülködjek azon, hogy borzalmasan fogok kinézni minden képen.

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.