Dreaming for life

#83

2017.08.24. 19:00, Bence

Igen, egy ideje teljesen felborult a saját magam által, saját magammal szemben felállított rendszer, miszerint két-három naponta írok bejegyzést. Lényegében azért, mert a nyár végére még kevesebb izgalmas dolog történik velem, amiről be tudnék számolni. Mármint tényleg, három napból szerintem kettőt itthon töltök, és nem is mindig megyek ki a házból - igen, ez elég szomorú, viszont egyelőre elégedett vagyok ezzel a helyzettel. Hamarosan indul a félév, költözni kell a kollégiumba, onnantól pedig bármikor tudok moziba menni, könyvesboltokat és plázákat járni, sétálni a Duna-parton, és nagyjából ennyi. Szükségem van ezekre, de a negatív előérzetem még mindig megvan. Új szobatársak, akikkel nem tudom, mennyire fogok kijönni, csendesek lesznek-e, mint én, tisztán tartják-e a szobát, elvárnak-e tőlem valamit, stb. Eddig ugye szerencsém volt, mert a többiek is hozzám hasonlóak voltak, lefoglalták magukat a gép előtt, nem zavartuk egymást. Mi van akkor, ha elfogyott az összes szerencsém, ami eddig az ideális szobatársak kapcsán megvolt? Annyi maradt, hogy reménykedek, csalódás esetén pedig majd megnevelem őket - na jó, neeeem.

Ami velem történt mostanában: hétfőn találkoztam egy barátommal (szerintem itt ez a jó szó), akivel másfél hónapja kezdtem beszélgetni instagramon. Azt hiszem, azóta nem is nagyon emlegettem itt a blogon, egyrészt azért, mert olvasta/olvassa a bejegyzéseket, másrészt elég szkeptikus szoktam lenni az új ismertségekkel. Már korábban is sokszor felhozta a találkozót, de hárítottam, mert minél inkább próbálnak rávenni, annál inkább ellene vagyok az egésznek, hiszen miért kell erőltetni. Aztán külföldön dolgozott pár hétig, ez alatt továbbra is üzenetben tartottuk a kapcsolatot. Most, hogy egy rövid időre megint hazajött, belementem, hogy összefussunk, bár neki is elmondtam, nagy szerepe van a beleegyezésemnek ahhoz, hogy utána ne nyagasson vele. Nem, nem vele van bajom, hanem gyakran így állok hozzá, ha új emberekkel kell találkozni. Szóval hétfőn sor került rá... Természetesen zavarban voltam, de segített, hogy a hetek alatt elég sokat megtudtunk egymásról, és nem voltam annyira félénk, mint mindig, ebből pedig az következett, hogy az esetleges kínos szünetek helyett is megállás nélkül dőlt belőlem a szó, ami ugyanannyira furának tűnik tőlem, mintha alig szólalnék meg. Összességében nem volt rossz, hiába nem volt semmi olyan program, amit megbeszéltünk volna, főleg a várost jártuk. Fogalmam sincs, hogy mostanában fogunk-e még találkozni a közeljövőben. Gondolom, egyelőre beéri ezzel.

Tegnap volt a névnapom, amit még mindig nem értem,hogy miért kell ünnepelni. Szerintem nem is köszöntött fel 9-10 embernél több (ebből a legtöbben családtagok), viszont egyáltalán nem bánom. Régen mindig vártam, mert ilyenkor is járt egy kisebb ajándék, aminek ugye örültem, még akkor is, mikor később ez konkrétan pénzt jelentett. Mára azonban teljesen ellene vagyok, vagyis inkább nem érdekel az egész névnap-kultusz. Ha felköszönt valaki, akkor megköszönöm (vagy épp vállat vonok), a kapott pénzt pedig először visszautasítom, de mivel erősködnek, ezért végül elfogadom - de a lényeg, hogy nem várom el senkitől, hogy boldog névnapot kívánjon. Nem úgy a szülinapomnál... Sajnos vagy nem sajnos, akkor már szomorú leszek, ha valaki nem emlékszik a szülinapomra. Akkor mégis miért vettem le a facebook adatlapomról a szülinapom dátumát? Mert nem arra van szükségem, hogy olyanok köszöntsenek fel, akiknél divatnak számít az üzenőfalra írni, még akkor is, ha nem voltunk/vagyunk jóban. Gimiben még kint volt, és teljesen hülyének éreztem magam, ha olyan ember köszöntött fel, akivel aligha beszéltünk három mondatnál többet a kötelező németórai párbeszéden kívül. Fogalmam sincs, hogy várok el az egésztől. Néha arra gondolok, hogy idén aznap teljesen kikapcsolom a telefonom, és nem reagálok senkinek.

Említettem a jövő évre tervezett nyaralást, amire nézegettem már a repülőjegyeket és a szállásokat, és ahogy számoltam, az egész utazás kerülne vagy háromszázezer forintba. Ezek alapján, ha mondjuk 10 hónap múlva mennék, akkor havonta 30ezer forintot kellene félretennem, ennek egy része meglenne az ösztöndíjből, illetve karácsonyra és szülinapomra is pénzt kérnék pont ezért. Így nagyjából össze is gyűlne a szükséges összeg... Csakhogy nem számoltam azzal a "függőségemmel", hogy túl könnyen szórom a pénzt mindenre. Már a héten leadtam összesen három rendelést: egy turmixgépet vettem, amit majd el tudok vinni a koliba, hiszen napi szinten használom az itthonit, ezért nyilván ott is szükségem lesz rá, még ha ritkábban is; egy BRITA márkájú vízszűrős palackot, amiből nagy nehezen találtam olyan oldalt, ahol szállítanak ide is, és olyan, amilyet szeretnék; illetve ehhez szűrőbetétet, hogy legyen tartalék, viszont ezt meg pont nem árultak ott, ahonnan a palackot vettem. Na, és ezekre már most elment az aktuálisan féretett pénzem, arra azonban így rájöttem, hogy nagyobb elhatározás szükséges a magam részéről: ha utazni szeretnék, akkor figyelnem kell arra, hogy valóban spóroljak is. Ez beszélt le arról, hogy megvegyem a nemsokára megjelenő Samsung Galaxy Note 8 okostelefont, ami a mostani mobilom újabb verziója lesz. Még csak megemlítettem itthon, hogy ki fogják adni, már rám is szóltak, hogy meg ne merjem venni, mindezt azért, mert talán háromszor ők fizették a telefonszámlámat a két alatt - itt megjegyezném, hogy egyszer sem én kértem tőlük. Illetve pont ők voltak azok, akik anno lebeszéltek, hogy egyben kifizessem, és helyette a kamatmentes részletet válasszam. Az ilyen dolgokkal majdnem annyira felidegesítenek, mint amikor az étkezési szokásaimról oktatnak ki. Nem fogom megvenni a telefon, de nem azért, mert ők nem akarják, hanem ezért, mert inkább az utazást választom - már ha sikerül félreraknom rá a pénzt.

Sokat kellett várnom, ma végre kedvet kaptam a festéshez, konkrétan azáltal, hogy öcsém akart festeni, én pedig röviddel utána csatlakoztam hozzá, Semmi extrát nem produkáltam, csak egy fekete fa, rajta lilás levelekkel, mégis örömmel töltött el az alkotás, így elhatároztam, hogy holnap is mindenképp nekiülök majd. Sőt, amikor utána felkeltem az asztalhoz, elégedett voltam a végeredménnyel, még a hangulatomra és a napom addigi részére is a jó jelzőt akasztottam volna. Uh, és ma reggelire megettem az a sütit, amit még hétfő este készítettem. Az alapja egy kakaós-kekszes réteg, rajta egy málnás-"krémsajtos" szint, megszórva fagyasztott, apróra tört málnadarabok, végül olvasztott csoki (a receptet itt találjátok, a második desszert: videó). Bár az eredetihez képest módosítottam a legalsó réteget, nagyon ízlett, szerintem máskor is csinálni fogok, mert abból a szempontból egyszerű, hogy nem kell sütni. Oh, és nem kicsi muffinformákba tettem őket, hanem egy nagy, szögletes üvegtálba, és miután kivettem, felvágtam kisebb szeletekre. Itt kifejezetten örültem, hogy a többiek nem akarnak kísérletezni az általam készített ételekkel/desszertekkel, és végül mind megmaradt nekem.

Még nincs hozzászólás.