Blog

#65

Utálom a nyarat... Említettem már ezt? Nos, nem változott. Mindig arra ott van a nyárban az a rengeteg lehetőség, amiket ilyen csinálnak azok, akiknek 10 hetes szünet van. Tudsz sportolni, nyaralni, pihenni, barátokkal lenni, strandolni, a hobbijaiddal foglalkozni, olvasni, és még egy csomó dolgot. De mit tudok én csinálni? Olyat nem nagyon, aminek értelme is van. Ebben az évszakban érzem magam a leghaszontalanabbnak - és nem az iskola hiánya miatt, hanem úgy általánosságban. Ha itthon vagyok, akkor napi szinten vigyázhatok öcsémre, illetve azért, hogy elkerüljem a beszólásokat ("Miért nem csinálsz semmit?"), segítek elpakolni, rendet tartani, főzni, stb. Ha felmennék Bp-re anyához, akkor pedig egy hétéves gyerekre vigyázhatnék, esélyem sem lenne elmenni napközben, és ott még a lakásban is meleg van. A két "rossz" közül melyiket kellene választanom?

Az alvási rutinom is teljesen felborult. Tegnap még éjfél előtt lefeküdtem, mégsem jött álom a szememre hajnali 4 előtt. Amikor aztán reggel 9-kor felébredtem, nem hagytam magam visszaaludni, hiába feküdtem volna még legalább délig. Csak akkor nem leszek fáradt estére, még tovább fenn leszek, és így tovább - ördögi kör. Az egyik elméletem, hogy a jegeskávé miatt nem tudtam aludni, bár azt is valamikor délután ittam. De mivel sosem iszom kávét, ezért simán lehet, hogy most beütött. Egy biztos: jó ideig kerülni fogom.

Három hete költöztem haza a koliból. Ennyi kellett ahhoz, hogy annyira elunjam magam, hogy elővegyem a következő félévi anyagokat, és jegyzeteket készítsek belőle. Nem árt, ennyivel kevesebb dolgom lesz ősszel. Talán majd az órákra sem kell így bejárnom, lenne időm aludni, dolgozni vagy akármit csinálni. Nem hangzik rosszul.

11 NAP. 11 nap, és mindenki elmegy itthonról. Nem, sajnos ez nem igaz. Ugyanis én maradok, és a nagyobbik öcsém is marad - előre érzem, hogy nem lesz egy jó időszak. Fogalmazunk úgy, hogy ha sok időt tartózkodunk egy helyiségben, akkor az nagy eséllyel vitával vagy sértődéssel végződik. Másfél hétig leszek vele "összezárva": Ha szerencsém van, akkor a legtöbb napon dolgozni fog, vagy átalussza a napot, vagy a haverjaival lóg. Nekem mindegy, csak ne szívja a vérem. Pihenni akarok. Már most tudom, hogy nem fog menni; minden rám fog szakadni: bevásárlás, takarítás, főzés, rendrakás, mosás, kutya, macska. Tényleg minden. Ugyanis tőle nem lehet ilyeneket elvárni, hiszen még ahhoz is lusta, hogy reggelente bevesse az ágyát vagy kivigye a levetett ruháit. Nem akarom én ezt...

Ami az általános hangulatomat illeti: kicsit javult, de nem annyira, hogy akár csak elég jónak nevezzem. Jelenleg az elmegy és a szörnyű között van valahol, ami haladás az eddigi saját könnyeimbe akarom fojtani magam érzésnél. Uh, ez lehetne egy könyv címe is - csak most már lelőttem. (Most rákerestem, és eddig még nem találtam ehhez hasonlót.) Persze, ez csak poén. Nem kell komolyan venni, mert sosem fejezek be egy könyvet sem, aminek aztán címet kellene adni. :D

Címkék: Blog Napjaim Nyár
2017.06.20. 10:45, Bence

#60

Mivel telnek a napjaim? Többnyire semmivel, bár a hosszú hétvégén pont több dolgom is akadt, mint szerettem volna. Jó, elismerem, még ez sem azt jelentette, hogy ne unatkoztam volna néha.

Tegnap például segítettem apának az udvaron. Vagyis nem pont az udvaron, mondjuk inkább, hogy mögötte. Úgy elképzelni, hogy az udvar mögött van egy viszonylag nagy terület, ami a miénk, és ahova kb. öt-hét évvel ezelőtt több száz akácfát telepítettünk. Na erre idén kitalálták, hogy kivágják a házhoz közelebbi részről nagyjából a negyedét - ez meg is történt egy hónapja. Most pedig amikor apa elkezdte összegyűjteni a levágott ágakat-gallyakat, úgy gondoltam, hogy segítek neki. Miért? Bármi jobbnak tűnt, mint a laptop előtt ülni. Nem is volt annyira vészes, kicsivel több, mint három órát vett igénybe. És mivel a napon voltam, mára egy kis színem is lett.

Aztán anyáék is "hazajöttek" pünkösdre. Ugye ők Budapesten laknak, de még itt is megvan a ház (10-12 percre apáéktól), szóval bármikor kiszabadulhatnak a pesti lakásból. A hétvége alatt a kaput is felújítatták, amiről nem is tudtam, amíg át nem mentem hozzájuk. Beszélgettem velük kb. fél órát. Ráadásul az új lehúzható arcmaszkom is megjött végre, ami anyán keresztül rendeltem. Yeey!

Vasárnap kacsát sütöttek ebédre (ami maradt másnapra is), de szerencsére nekem külön főztek cukkinis-paradicsommártásos tésztát. Egyébként sikerült találnom egy nagyon finom vegán szendvicskrémet, amit többféle ízesítésben árulnak - eddig a csicseriborsósat kóstoltam, ma pedig vörösbabosat vettem -, illetve füstölt tofut. Így a mai vacsorám is megvan, egy melegszendvics formájában. Még tervben van, hogy nemsokára sütök fahéjas tekercset. A továbbiakban szerintem nem fogom minden elé odaírni, hogy vegán, mert úgyis csak azt eszek/veszek.

Ami a hobbikat illeti... Sajnos az olvasásra mostanában nem volt túl nagy kedvem, pedig elkezdtem angolul az Empire of Storms-t (az Üvegtrón ötödik részét), mégsem jutottam sokáig. Festeni akartam, viszont arra hétvégén pont nem szorítottam elég időt. Egy verset viszont írtam, amit fel is raktam, miután teljesen elkészült - kettővel ezelőtti bejegyzés. Ez csak azért nagy szó, mivel elég régóta nem kaptam ihletet semmihez. Viszont ami szerintem elég jól sikerült, az a Namiról (LoL-karakter) készülő rajzom, jelenleg még dolgozom rajta. Akiknek a véleményét kikértem eddig, egyikük szerint fel lehet ismerni, illeve öcsém szerint nem arányos az alak és a fegyvere. Mi az, hogy nem? Azért ilyen, mert térben próbáltam ábrázolni. Ne borítson már ki! :D

Mostohahúgom (tizenkét éves) evezős versenyen volt a hétvégén, Győrben. Mentek egyénit, párost, négyest, valamelyiket különféle összeállításban, és végül nyert két aranyat, két ezüstöt és egy bronz érmet. Gondoltam, csak megemlítem, tekintve, hogy én mennyire nem vagyok sportos alkat, még így is elismerem mások teljesítményét.

13 Reason Why. A könyv, amit egyre jobban el akarok olvasni. A sorozat, ami teljesen beszippantott. Ami még ennek ellenére is mindig elszomorít, és rossz érzést kellt bennem. Nem kellene ennyire hatással lennie rám, de mégis, túl sokat éltem át én is abból, amiről az egész szól. Nem is nézek meg már minden nap egy részt, inkább kétnaponta egyet - most épp a hetedik résznél tartok. Viszont érdekel, Hátha segít rajtam valamiben. 

Címkék: Blog Napjaim Vegán
2017.06.06. 12:00, Bence

#57

Ez is megtörtént: tegnap hazaköltöztem a kollégiumból. Miután sikerült teljesítenem a felvett tárgyaimat (amiből összesen három volt), nem volt sok értelme Budapesten maradnom, hiszen amúgy is majdnem egy albérlet árát fizettem be havonta a szállásért. Persze vannak hátrányai is. Ha munkát szerettem volna találni, akkor itthon sokkal körülményesebb lett volna, bár végül lebeszéltem róla magam. Nincs mozi, nincs pláza, nincs sok hely, ahol sétálni lehetne. De ott a fejemben a gondolat, hogy valószínűleg ezek úgysem foglalnának el mindennap, nagyrészt csak a szobában lennék. Így most vidéken tehetem ugyanezt.

Apa próbált beszélgetni velem útközben, ha olyan téma volt, akkor meséltem néhány mondatban - ilyen az egyetem, a koli. Ahogy vártam, nem igazán értékeli a vegán étrendemet, szerintem úgy gondolja, hogy pár hétig ezt csinálom, aztán hagyom az egészet a francba. Ennek ellenére szó nélkül vett nekem növényi tejet, és nem zavarta, amikor este nem ettem velük húst, csak sült krumplit. Öcsém (a nagyobbik) természetesen támadási felületet látott ebben, és hamar belefogott az idegesítésembe, miszerint mitől lesz jobb nekem vagy az állatoknak, hogy zöldséget akkor miért eszek, hogy gondoljak szegény répa "érzéseire", stb. Vagyok annyira rutinos, hogy ne hasson meg különösen.

Még szombaton elkezdtem nézni egy új sorozatot, a Thirteen reason why-t. A könyvet előbb szerettem volna elolvasni, csak sajnos nem lehet kapni, mindenhol kifogytak belőle, azaz várhatok az újranyomásig. Na, de a sorozat. Az első része nagyon megfogott, mégis erőt vettem magamon, hogy egy éjszaka alatt a végére érjek. Napi egy részt engedélyeztem magamnak, így majdnem két hétig ki fog tartani - igen, ma jön a negyedik rész).

Végre sikerült rendesen kialudnom magam. Közel tizenegy teljes órát tudtam alvással tölteni, amialatt egyszer keltem fel, akkor is talán egy-két percre, amíg beszélgetést hallottam. Ha így folytatom, lehet, hogy eltűnnek a sötét karikák a szemem alól. A másik opció, hogy örökre megmaradnak.

Továbbra sem tervezem, hogy megint randizni/ismerkedni kezdjek. Hiába jön gyakran az érzés, hogy szeretnék magam mellé valakit, nincs bennem állandó késztetés hozzá. Mondjuk, instáról ugyanúgy bejön az a srác... Naaa mindegy. Ha akarnék, akkor sem igazán tudnék, tekintve, hogy három hónapig száműzetésbe küldtem magam. Egyébként apa felajánlotta tegnap, hogy ha szeretnék, akkor nyáron azért elmehetek valahová mondjuk egy hétre, csak ne kerüljön annyiba, mint a prágai út volt. Gondolkozom rajta, viszont nem támadt túl sok ötletem. Végső esetben Balatonra is mehetnék, csak ugye nem vagyok oda a strandokért.

Holnap lesz öcsém három éves. Az ajándékokat elvileg már megkapta: tablet, amin tud meséket nézni, és nem a telefonunkat használja (nem tudom, hogy jó döntés volt-e), plusz valami vízipisztolyszerűség, egy meséből azt hiszem, plusz apróságok. Torta is lesz, amit nem ehetek. Juhéé!

2017.05.30. 12:00, Bence

#56

Azt hiszem, tegnap volt a legmozgalmasabb és leghosszabb napom a héten, pedig kivételesen egyik nap sem unatkoztam. Ahogy azt megbeszéltük, egyik gimis osztálytársammal vásárolni voltunk. Bár én magamban úgy számoltam, hogy ha tízkor találkozunk, akkor talán délre vagy fél egyre biztosan végezni fogunk - hát nem. Körülbelül két teljes órával tovább tartott, de nem bánom. Vettem mindent, amit akartam: rövidnadrágokat és pólókat. Szerencsémre még volt az üzletben 28-as méretben, ami pont jól állt, elég szűk volt, hosszra is rendben van, farmer, stb. Utána leültünk ebédelni. A KFC-nél vettem egy adag sültkrumplit (mert azt szabad).

Végül a bevásárlást is elintéztem. Biztonsági játékra mentem, ezért a jól bevált szójatejet vettem meg, most nem akartam úgy járni, mint a kókuszitallal - ami nagyon nem ízlett. Vettem mindent, hogy ma tudjak tejszínes-tofus pennét főzni magamnak, természetesen minden összetevő vegán. Miután körbenéztem, találtam vegán joghurtot és jégkrémet is, utólag azt mondom, hogy megérte, mert mindkettő finom. Úgy egy órája már össze is daraboltam a tofut, majd leöntöttem szójaszósszal, hogy be legyen pácolva. Ezzel a hétvégi kajám megvan.

Ezután gyorsan lepakoltam a koliban, átöltöztem, és indultam is anyához, akinek szabadnapja volt. Elvittem neki, amit kért, bár elfelejtettem odaadni neki a kinyomtatott utazási papírokat - van rá másfél hónapom még. Megettem nála a jégkrém felét, a maradékot ott hagytam neki. Majdnem este nyolc óra volt, mire visszaértem, és végre pihenni tudtam.

Egyébként ami a legjobban esett, hogy sikerült nagyjából tíz órát aludnom (kisebb megszakításokkal), de olyan kipihent vagyok, mint már elég régen voltam. Nem akarok párhuzamot vonni aközött, hogy nem ébredtem fel hat óra körül, és hogy az egyik szobatársam hazament, aki minden reggel hatkor kel és ül a gép elé... Maradjunk annyiban, hogy véletlen egybeesés.

Ha minden igaz, akkor hétfőn jön fel értem apa, akkor rögtön ki is költözök a kollégiumból. Onnantól hivatalosan is nyári szünetem van. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem várom, és nem is tartok tőle egyben. Az első két hét még tökéletes lesz, hiszen tart még a tanítás, öcsém óvodában lesz, a többiek dolgoznak: a napok nagy részében enyém a ház. Azt még nem tudom, hogy öcsém nyáron is bejár-e az oviba (szerdán tölti be a hármat, szóval akkortól lesz hivatalosan ovis, plusz mostohaanyám is visszamegy dolgozni), de ha nem, akkor úgyis én vigyázhatok rá állandóan. Amivel csak annyi bajom van, hogy nem nagyon tudok mellette mást csinálni, például festeni vagy írni. Na, majd meglátjuk.

Előre látom, fel fog borulni a napirendben azzal, hogy sokáig alszom majd, viszont emiatt nem tudok korán lefeküdni, és ez így fog ismétlődni. Megpróbálom mérsékelni valamennyire. A kérdés csak az, hogy meddig tud elfoglalni az olvasás, írás, festés vagy rajzolás? Mert nem szeretnék egész nap a laptop vagy a tévé előtt ülni. Végső esetben még főzhetek is, mire mindenki hazajön, ami már csak azért is jó, mert úgy az lesz, amit én ennék. Szóval vegán ételek. Kétlem, hogy mások is értékelnék.

2017.05.27. 12:15, Bence

#54

Kivételesen egész jó napom volt ma, még azt is ki merem mondani, hogy egészen jól elvoltam. Délelőtt írásbelin voltam (az egyetlen tényleges vizsgámon ebben a félévben), amit sikerült megírnom rövid idő alatt, és szerintem minimum egy négyest kapok rá - majd meglátjuk. Utána kedvem volt egy sétához, amire végül sor is került. Vettem előtte (ha jól emlékszem) ilyen mogyoróvajas párnát: borzalmas, soha többet nem eszek megint.

Eldöntöttem, hogy megpróbálom kicsit megerősíteni a jelenleg alacsony önbizalmam: mégpedig kezdetként minden egyes nap csinálni fogok egy képet magamról, amit feltöltök instagramra. Nem tudom, mennyire fog beválni, illetve mikor adom fel, azonban ma már teljesítettem is a "feladatot" a Duna-parton. Egyébként lógott az eső lába (igen, most dicsekszem, hogy ismerem ezt a kifejezést), de néhány cseppnél több nem esett. Kár, mert vágytam egy jó kis esőre. Imádom az eső illatát. Magát az eső szót is, ezért nem zavar a szóismétlés. :D

Megjöttek az új festős cuccaim. Még tegnap késő délután kaptam sms-t, hogy átvehetem a csomagot az Árkádban lévő Foxpostnál, viszont nem volt kedvem csak azért kimenni a koliból. Így ez mára tolódott. Nagyon kényelmes megoldás volt oda rendelni: ingyenes kiszállítás, mert egy bizonyos összeg felett fizettem; kaptam sms-t és e-mailt is; tudtam fizetni bankkártyával; nem kellett egész nap otthon vagy a koliban lennem, hogy át tudjam venni. Elég nagy csomag volt, benne mindennel, amit rendeltem. Nem szórakoztak a becsomagolással... a törékeny dolgokat papírba csomagolták, az egészet egy kartondoboz két lapja közé rakták rengeteg zacskós levegővel, és összeragasztották, majd ez belekerült egy hatalmas buborékfóliás papírba. Szerintem egy atomkatasztrófát is simán átvészelt volna. Alig várom, hogy otthon ki tudjam próbálni.

Úgy gondoltam, hogy a vizsga után megérdemlek egy könyvet, ezért benéztem a Libribe. Nem volt konkrét ötletem, csak körbenéztem, hátha találok valami jót (sajnos nem túl nagy könyvesbolt). Közben eszembe jutott, hogy a Tizenhárom okom volt c. regény engem érdekel, és el akarom olvasni, mielőtt elkezdeném a sorozatot. Amikor nem találtam a polcokon, rákérdeztem az eladónál, aki megnézte a "rendszerben" is: sajnos sehol nem lehet kapni. Megköszöntem, és kimentem.

Na, és ekkor történt egy újabb vicces sztori. Megvárt egy lány (kb. velem egykorú lehetett), és leszólított. Mert hallotta, hogy melyik könyv után érdeklődöm, és azt is, hogy nincs belőle több: "Szia! Nekem megvan a Tizenhárom okom volt, és szerintem nézd meg az Alexandrában.". Mondanom sem, kell, hogy kicsit ledöbbentem először. Beszélgettem még vele úgy két percet, megköszöntem a segítséget, mondtam, hogy a KMK-nál is megnézem, stb., majd elbúcsúztunk egy sziával. Megint nem egy iszonyúan izgalmas történet, de nekem valahogy mégis jól esett, hogy valaki ilyen közvetlen és segítőkész volt. Mellesleg reggel a metrón leült mellém egy másik lány, aki épp a Csontvárost olvasta (az új borítóval), miközben én is olvastam.

Továbbra sem álltam le azzal, hogy a vegán étrenddel kísérletezzek. Több, mint két hete csak szójatejet iszom, említettem, hogy tofuból is főztem már, és ott volt a húsmentes burger is. Ma vettem vegán mandulás rizsitalt, amire már kíváncsi vagyok, hogy vajon ízleni fog-e.

Vasárnap szállást foglaltam anyáéknak Bolognába, mert hirtelen úgy döntöttek, hogy júliius elején oda mennek nyaralni. Átfedi egymást apáék görögországi utazásával. Pont beszéltem apával, és felvetette, hogy nyugodtan hívjak meg bárkit, akár bulit is tarthatok az alatt a tíz nap alatt otthon. Akár öcsémet is küldjem el. Mintha erre bármekkora esély is lenne. Előbb fog megtörténni, hogy öcsém próbál majd rávenni, hogy áthívhassa a haverjait, nem pedig fordítva.

Jelenleg azon gondolkozom már napok óta, hogy mit kezdjek a hajammal. Ugye még több mint egy hónapja be lett festve világosabb barnára, ami nem lett annyira látványos változás, mint reméltem. Mostanra már pár centit lenőtt, így viszont pont látszik a két szín közti eltérés. A nagy kérdés, hogy várjak, amíg teljesen lenő a festés, és csak vágassak, vagy még világosabb legyen most. Igen, ez a legfontosabb problémám. :D

Címkék: Blog Napjaim Vegán
2017.05.23. 14:30, Bence

#51

A mai délelőttöm hamburgerkészítéssel telt. Említettem, hogy van egy hús nélküli recept, amit szeretnék kipróbálni: black bean & sweet potato burger. A fekete babot konverzben vettem (bioboltokban lehet kapni), így azt csak ki kellett önteni szűrőbe, és megvárni, amíg lecsöpög. Az édesburgonyát félbe vágtam, a belsejére került egy kevés olaj, és lefordítva alufóliás tepsiben kellett teljesen puhára sütni. Közben pedig rizst kellett főzni, kb. 2,5-3 dl-nyit. Ha ezek mind elkészültek, akkor a babot és a burgonyát villával összetörtem, majd összekevertem a rizzsel. Utána már csak ízesítettem: fűszerpaprika, fokhagymapor, chilipor, petrezselyem és BBQ-fűszersó, illetve kevés zsemlemorzsa. Már csak az maradt, hogy a hamburgerzsemle méretéhez illőre formázzan és sütőben kisüssem (alufólián). Végül pedig salátával, kétféle sajttal, mustárral, majonézzel és megpirított zsemlével együtt összeraktam a burgert. Nekem nagyon ízlett, és egyet is alig tudtam megenni egyszerre - de még mindig van kész, csak össze kell rakni. Ha érdekel titeket pontosabb recept, akkor itt a videó, amit alapul vettem, továbbá annak leírásában is találtok két linket.

Főzés közben hívtak otthonról, hogy végre raktak pénzt a bankszámlámra. Mint előre láttam, hétfőn szóltam, és beletelt nekik pár napba, holott mindennap ígérték, hogy aznap megcsinálják. Mondjuk idő közben anya is adott pénzt, hogy legyen nálam - nem mintha egyébként nem lenne.

Buszozás közben végképp megadta magát a fülhallgatóm, már a jobb "oldala" sem szólt. Nem is tudom számon tartani, hogy az utóbbi években hány headsetet és fejhallgatót tettem tönkre, persze egyik sem volt szándékos. Nem bírják nálam a gyűrődést, de ez nem az én hibám. Gyártsanak olyat, ami kibírja, ha alvás alatt is a fülemben van. Pedig nem is legolcsóbbat veszem, hanem a jobb minőségű Samsungot. Leszállva rögtön bementem a Telenorba, hogy újat vegyek (most volt fehér), és ha már ott voltam, elintéztem azt is, hogy a számláimat apáék címére vigyék. Mivel júniustól úgyis végig otthon leszek. Szerencsére nem kellett néhány percnél többet várnom.

Leadtam a rendelést is az Artwebshopnál: 12 darabos akrillfesték (a múltkor véletlenül akvarellt írtam...), 16 darabos akrill festőtömb, 100 ml-s akrill higító, festő paletta, plusz egy 10 darabos sörte ecsetkészlet. Életemben először kértem úgy a kiszállítást, hogy Foxpost terminálon keresztül, mert úgy nem kellett érte fizetnem. Ami meglepő volt számomra, hogy úgy is tudok csak a csomagátvételkor bankkártyával fizetni. Már várom.

Ma zavaróan meleg van - legalábbis az én ízlésemnek. Sokkal jobban szeretem a hűvősebb időjárást, még a téli hideget is, mint a nyári forróságot. Előre látom, hogy egész nyáron a terasznál messzebb nem fogok kimenni a házból, nem érdekel, ki mit mond. Akár egy vámpír (nem a csillámló bőrű, hanem a napfényen elégős fajta). Szívesen lennék az, ha Cassandra Clare vámpírjaihoz hasonlóan én is jól néznék ki az átalakulásom után. Ha épp olvassa valaki az Éjszaka Gyermekeiből, akkor keressen meg. :D

Címkék: Blog Napjaim Vegán
2017.05.18. 14:00, Bence

#49

Még két hét. Ennyi kell, hogy hivatalosan is elkezdődjön a nyár. Legalábbis nekem mindenképp, hiszen sokaknak csak június közepén van tanévzáró, illetve a vizsgaidőszak egészen július elejéig tart. Már csak az van hátra, hogy találjak megfelelő elfoglaltságot magamnak, amivel el tudom ütni az időt, nem unom magam, és talán élvezem is azt.

Épp ezért nézegettem a neten az akvarellfestékeket, és mindent, ami szükséges a használatához. Mert ugye nem igazán jó a temperához vagy az olajfestékhez való ecset, külön festőtömb és vászon kell hozzá, stb. Szerintem ezeket rövid időn belül meg fogom rendelni. Anya is nyagatott már, ugyan adjak már neki néhány képet, amit ki tud rakni a nappali falára - kétlem, hogy valaha is megengedem neki...

Ahogy azt előre megjósoltam, a hétvégém teljesen üres volt. Szombat délelőtt megtanultam mindent, ami még hátravolt. Tegnap részben sikerült lefoglalnom magam a blog dizájnjának átalakításával, az eredménnyel pedig nagyrészt elégedett vagyok. Valószínű, hogy megint egy évre kiéltem a CSS-kódok iránti szenvedélyem, és nem fogok rajta változtatni. Szóval jobb lesz, ha megszokja mindenki - én is. Biztosan nem számít nagy dicsőségnek, de ezen a két napon keresztül nem hagytam el a kollégiumot.

Holnapután lesz öt teljes hete, hogy nem beszéltem azzal a barátommal, akiről már annyit, de annyit írtam itt. (Igen, ő az, akivel tavaly ismerkedtem meg. Igen, akibe szerelmes voltam.) Nyilván nehéz, és nem is igazán felejthetem el, ha számon tartom, hogy mióta nem üzentünk egymásnak. Azonban nem tudok mit tenni ellene. A szokásos klisé: idővel jobb lesz. Ha más mondaná ezt nekem, akkor talán helyben megütném (persze csak képletesen, inkább szó nélkül faképnél hagynám, vagy rendesen kioktatnám, hogy tartsa meg magának az ilyen bölcsességeit...). Bááár, néha tényleg úgy érzem, kicsit könnyebb.

Elfáradtam.

Nem testileg, hanem érzelmileg. Félek nyitni az emberek felé, mert eddig a végén mindig csalódás ért. Vagy én váltom ki belőlük, vagy mindannyian eleve olyanok voltak. De nem fogok sem nyavalyogni, sem sajnáltatni magam, mert nem kell, hogy emiat kioktassanak. Tudom, hogy mások szerint nem ezt kellene csinálnom, viszont nem kell nekem is úgy gondolkodnom, mnt nekik.

Eszembe jutott, hogy pénteken vagy jövő héten valamikor elmehetnék az állatkertbe, hiszen a budapestiben még pont nem voltam. Ha addig is kitart a lelkesedés, akkor talán tényleg elmegyek.

2017.05.15. 17:30, Bence

#48

A nap élménye a trolin történt velem. Már nagyban utazok, amikor is egy megállóval előrébb, mint ahol le kell szállnom, felálltam, hogy odasétáljak az ajtóhoz, megnyomjam a gombot, stb. Na már most, az egyik kezemben egy szatyrot fogtam, amiben a nemrég vásárolt dolgok voltak (főleg kaja), a másikban pedig egy könyv. Mikor már az ajtónál álltam, és vártam, hogy pár perc múlva megálljon a troli, észrevettem, hogy az ajtó mellett ülő lány - úgy 17 és 20 év közé lőném be a korát - pont úgy nézi a könyvemet, ahogy én is másokét. Hiszen egy könyvmoly tudni akarja, hogyha valaki olvas valamit, akkor mi az. Ez létszükséglet. Ha nem is látszik, mert épp nyitva van a könyv, akkor is bámulod, hátha becsukja és láthatod a borítót.

Mint mondtam, hamar észrevettem, akkor ránéztem, és magamban mosolyogtam, ő elfordult. Fél perc múlva megint ugyanez történt. Ekkor az a mosoly már az arcomra is kiült, fogtam magam, és amikor megint odanézett, akkor felemeltem a könyvet úgy, hogy lássa a borítót: Csontváros. Ő kivette a füléből a fülhallgatót, gondolom, azt hitte, mondok majd valamit, de mindkettőnk arcán olyan széles mosoly volt, hogy azt nehezen tudom szavakban visszaadni. Kicsit mintha zavarba is jöttünk volna hirtelen. Őt úgymond rajtakaptam, hogy bámult a könyv miatt, én pedig nem szoktam ilyen "merész" lenni (igen, ez nálam már merészség). Ezt követően már le is szálltam.

De még séta közben sem tudtam letörölni a képemről azt a vigyort.

Így elmesélve nem tudom, kinek mennyire megy át a történet, viszont mindenképp meg akartam osztani veletek. Még így utólag is mulatságosnak tartom. Talán nekem ennyi kell a boldogsághoz és a vidám hangulathoz.

Délelőtt majdnem egy óráig tartott eljutnom a Culinaris nevű helyre (étterem és bolt egyben), ahol sikerült vennem feketebabot, méghozzá konzerves kiszerelésben, hogy ne kelljen külön megfőzni. Utána ugrottam be egy szupermarketbe bevásárolni, többek között gofrit, hozzá nutellát és tejszínhabot, illetve "normális" ételt is. Az utazással együtt az egész kör három órámba került.

Az utóbbi két napban végre sikerült jobban kialudnom magam: tegnapelőtt kilenc, tegnap nyolc órát, ami nálam soknak számít. Lehet köze annak, hogy ezeken a napokon hosszabb ideig kimozdultam a koliból, nem csak egy helyben ültem vagy feküdtem.

Ahogy említettem, kísérletezgetem a vegán étrenddel, de továbbra sem viszem túlzásba. Mai ebédem a tegnapi tofus tészta volt, viszont sikeresen vettem több olyan dolgot is, mint például a selyemsonka, a trappista, és így tovább. Úgy vagyok vele, hogy ha azt ennék, akkor nem fogok márcsak azért is megtagadni magamtól semmit. Épp néztem az instagramos profilom, és elég sok kajás fotót is töltök fel, amitől olyan, mintha folyton ennék. Nos, néha előfordul.

Hétvégi tervek: egyelőre semmi.

Címkék: Blog Napjaim
2017.05.12. 13:02, Bence

#47

Valami csoda történhetett, hogy tegnap alig voltam a koliban egész nap, holott néha ki sem mozdulok egész nap. Ahogy írtam, délelőtt anyánál voltam, megkapta az anyák napi ajándékát, és még főzni is segítettem neki, amiből ettem is. Elég sokáig tartott  előtte bevásárolni, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy valójában mit is ennék. Minden percben más jutott eszembe, de igazából egyik gondolat sem fogott meg igazán.

Utána a koliban gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem és elindultam. Egy volt gimis osztálytársam, akivel pár hete megint elkezdtünk beszélgetni és LoL-ozni, elhívott, hogy találkozzunk és menjünk valahová. Sétáltunk, beszélgettünk, ilyenek. Hiába ismerem már régóta, így is kellett idő, hogy feloldódjak, azonban azt hiszem, sikerült. Jól éreztem magam, és még két év után fagyit is ettem.

Találtam a boltban tofut. Ugye egyszer nagyon régen már kóstoltam, és visszagondolva nem is volt rossz, így vettem belőle. Sajnos csak egyféle kiszerelésben és natúr ízesítésben volt, szóval esélyem sem volt válogatni. Azonban egy másik szupermarketben már láttam többfélét, amit legközelebb majd ki tudok próbálni. Ma már csináltam is belőle ebédet/vacsorát: csípős paradicsomos szóssszal, tésztával, semmi nagy cucc. Ettem belőle egy keveset, és egész ehető lett - bár arra figyelnem kell, hogy erősebben kell fűszerezni a tofu semleges íze miatt. Ez még továbbra sem jelenti azt, hogy csakis tofut fogok enni, mert egyik napról a másikra nem lehet félretenni a húst, és nem is szeretnék kapkodni.

Egyébként ma délelőtt sem volt itt: anyával plázába mentünk. Direkt megbeszéltük, hogy majd ott fogunk reggelizni, ezért nem is ettem előtte. A Kökiben van egy nagyon jó hely, ahol belga ételek vannak (Belfrit a neve), és ahol már legalább háromszor voltam, és tudtam, hogy nagyon finom volt eddig minden. Most belga gofrit kértem csokiöntettel és tejszínhabbal. Egyszerűen imádtam! Mindenképp próbáljátok ki. Persze loptam anya sült édesburgonyájából, ami szintén ízlett. Mivel erősködött, hogy ő akarja fizetni mindkettőnkét, így a végén meghívtam fagyira (amit ma már nem kívántam), és legközelebb én hívom meg őt. Beugrottunk még pár helyre, köztük a New Yorkerbe, ahol kinéztem egy tök jó fehér pólót és egy piros pulcsit (amiből nem volt a jó méretben). Úgy két órája értem haza onnan.

Most két napig volt elfoglaltságom, amit magamat ismerve nyilván be kell majd osztanom egy hónapra.

Uuuh, azt is tudom, hogy mit fogok legközelebb főzni: húsmentes hamburgert. Láttam egy videót, amelyben a "húspogácsát" feketebab, rizs és édesburgonya keverékéből készítették, és egészen megtetszett. Már csak az kell, hogy holnap elmenjek egy bioboltba vagy egy direkt vegán hozzávalókat árusító üzletbe, hogy kapjak feketebabot, mert máshol lehetetlen beszerezni.

Az előző bejegyzésben említettem a OUAT musical epizódját, amit azóta láttam, és meglepődtem, hogy mennyire imádtam. Nem is gondoltam volna, hogy a színészeknek ilyen jó énekhangja van. Persze, lehet azt mondani, hogy utólag módosíthatták amiben lehet igazság, de nem érdekel. Újra rájöttem, hogy nincs jobb karakter a sorozatban Reginánál, viszont a második helyre Zelena lépett. Kicsit szomorú is vagyok, ugyanis csupán egy duplarészes finálé lesz ebben az évadban... :(

Címkék: Blog Vegán Napjaim
2017.05.11. 15:20, Bence

#46

Megint ez a nyomasztó, felhős időjárás. Kicsit szeles, kicsit párás, és így tovább... De egyáltalán nem bánom. Azt hiszem, hogy nekem inkább való az eső, a hideg, mint a nyári majdnem állandó napsütés és kibírhatatlan forróság. Lehet, csak ideiglenesen van így, mert jelen pillanatban jobban tükrözi a hangulatomat.

Ma reggel a kolit intéztem - mert ugye május végén ki fogok költözni, ha minden jól megy, és sikerült az egyetlen vizsga, ami marad. Utána ajándékot vettem anyák napjára. Igen, az vasárnap volt, amikor is "felköszöntöttem" anyát, viszont azóta sem találkoztunk, elvileg holnap délelőtt összefutok vele, és odaadom neki. Szokás szerint öcsém nevében is adom. Túl kedves vagyok. Mindig mondom neki, hogy amit tőlem kap, azt igazából kettőnktől kapja. Hülye lelkiismeret.

Végre megléptem azt, amin gondolkoztam már egy ideje: átváltottam az UHT-s tehéntejről szójatejre.Nem, nem tudom, hogy teljesen vegán leszek-e. Például eddig is csak csirkét vagy halat ettem, és néha a tofut is próbáltam már. Ez alapján nem lenne annyira nehéz leszokni a húsról, csupán az elhatározás és a kitartás hiányzik. A lényeg, hogy nem fogom erőltetni. Ha elkezdem, de közben mégis húst ennék, akkor nem fogom kényszeríteni magam a tofura vagy zöldségekre. Az előbb már szójatejből csináltam kakaót: kicsit más íze volt, azonban nincs vele bajom, ízlett.

Este az jutott eszembe, hogy megérné-e sima .hu domainre váltanom. Ami miatt megérné, az a reklámmentesség, illetve a G-Portáltól való elválás. Nem is lenne drága, pár ezer forintért évekre meg lehet venni. Azonban belegondolva sok munka és idő lenne, minden kódot megírni. Még nem tudom. Egy ötletnek nem rossz.

Délutánra az új Once upon a time epizódot tervezem: musical rész. Ilyen még nem volt, szóval izgatottan várom. Ha már sorozatnézés: párszor előfordult már, hogy nem bírtam ki a feliratos verzió megérkezését, ezért az angol szinkronos, felirat nélküli változatot néztem meg. Meglepődtem, mennyire jól megértem. Néha azt veszem észre, hogy bizonyos szavak, kifejezések előbb angolul jönnek elő a fejemben. Például hamarabb gondolok arra, hogy embarassed, mint a magyar megfelelőjére: szégyelni magam. Főleg akkor, ha szerintem az angol jobban vagy egyszerűbben írja le. Nem tudom, ez mennyire érthető vagy elfogadható.

Közben újraolvasom a Csontvárost Cassandra Clare-től.

Címkék: Blog Napjaim
2017.05.09. 12:00, Bence
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót