Blog

#52

Ugye én jelenleg kollégiumban lakom, Budapesten. Itt úgy van, hogy szintenként van egy fürdőszoba, ahol csak két zuhanyzó van, azok is csak oldalt vannak elválasztva. Nincs sem üveg, sem függöny. Az ember azt csinálja, hogy bemegy, és magára tudja zárni az ajtót, hogy ne nyissanak be rá, amíg tusol. Viszont ami nekem fura, hogy előfordul olyan, amikor szobatársak, konkrétan két srác, egyszerre vannak bent. És nem, nem melegek, vagy ilyesmi.

Egyedül vagyok azzal a gondolattal, hogy sosem tennék ilyet? Hogy nem mennék zuhanyozni mással? Feltételezem, ez teljesen egyénfüggő: van olyan, aki nem szégyenlős, és van a másik véglet, aki igen. Magamat egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolnám, ugyanis nem szokott megtörténni, hogy mások előtt meztelen legyek. Még póló nélkül sem nagyon. Itt a koliban például felöltözve megyek tusolni, és úgy is jövök ki. De ugyanis igaz akkor is, ha épp otthon vagyok, ahol még kevésbé kellene zavarnia az egésznek, hiszen családtagok között többször előfordul, hogy látjátok egymást akár nadrág nélkül.

Azonban nálam ez nem így van. Nyilván erősen köthető az önbizalomhiányhoz, pedig a testalkatommal nincs is nagy bajom - vagy mégis, és a tudatalatti így jelenik meg a mindennapokban. Aztán ott van még az is, hogy meleg vagyok, és ahogy senki sem mutatogatná magát egy ellentétes neműnek, úgy én sem teszem. Visszagondolva, már áltsulis kirándulásokon is mindig megvártam, amíg minden fiú végzett a fürdéssel, és csak utánuk mentem. Az pedig gimiben is megmaradt, hogy testnevelés előtt és után az elsők között, fél perc alatt át tudtam öltözni. Akkor viszont miért jellemző ez rám otthon is? Nem az lenne a lényeg, hogy ott szabadnak érezd és el tudd engedni magad?

Elég annyi, hogy kimegyek reggel a mosdóba vagy a konyhába inni a szobából, előtte felöltözöm. Még akkor is, ha tudom, hogy fürdeni megyek. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a többiek összesen hányszor láttak akár csak félmeztelenül. Bizarr!

Ugyanakkor valamilyen "fejlődésen" is átmentem az évek alatt. Gimnáziumi éveim során (miután elkezdtem minél jobban befordulni) volt az, hogy rövidujjas pólót nem akartam felvenni. Vagy mindig pulóvert viseltem, vagy a póló alá egy sima fehér hosszúujjast is magamra húztam. Ez két év alatt elkopott, sőt, a pulóver ujját is feltűrtem. Lehet, hogy idiótának hangzom, viszont akkor is változás. Méghozzá nem rosszabb irányba.

Az igazi okát tényleg nem tudom pontosan. Vékony vagyok, nincs nagy hasam. Azt elismerem, hogy medence- és kulcscsontom is eléggé látszik, de még mindig nem vagyok anorexiás. Nem vagyok szőrös, mert azt ki nem állhatom (a karom nem számít). De még csak arról sincs szó, hogy magamat látnám kövérnek, azaz testképzavarom lenne.

Oh, és nyilvános fürdés... Uszodában szerintem hét-nyolc éve nem voltam, strandon kb. négy éve. Még az udvarunkon lévő medencét sem szeretem. Bár, amikor a teraszon még volt jacuzzi (két éve) akkor az nem zavart, ha egyszerre többen voltunk benne, Mondjuk a strand és az uszoda már csak azért is necces, mivel rengeteg másik ember van ott, a nagy tömeg meg egyenesen taszít. Így már nem is annyira meglepő, hogy nem megyek a családdal a görögországi nyaralásra.

Igen, pontosan tudom, hogy akad olyan, aki előtt nem zavar a meztelenség. Volt már ilyen. Az viszont, hogy a közeljövőben ez megint megtörténjen... nos, ha tippelnem kellene, akkor még egy százelékot sem jósolnék neki. Kinek kell szexuális élet? Nekem biztosan nem. Úgy nem, hogy egyéjszakás kalandot keressek magamnak.

2017.05.19. 16:36, Bence

#1

Már aki csak fél szemmel rápillantott a jobb sávra, láthatta, hogy felsoroltam magamról néhány jellemzőt. Ezek a tulajdonságok nem elegek leírni egy személy teljes létezését, viszont majdnem pontosan behatárolnak. Nem vagyok olyan ember, aki csak a pozitív tulajdonságairól szeret beszélni, sőt, nekem főleg csak rosszak vannak. Ugyebár ez szubjektív, az én szememben egyik miatt sem fogok elkárhozni.

Mégis kiemelek egyet, ami talán nem minden szokványos blogon olvasható: homoszexuális. Igen, most a szexualitás kerül terítékre, szóval az, akit ez nem érdekel, nyugodtan zárja is be a lapot.

Mielőtt bárki is félreértené, nem azért került a lista végére, mert szégyelném. Az ok egyszerű: néhányan ha meglátták volna például másodiknak, a többit el sem olvasta volna, szimplán azért, mert kerüli, ellenzi, lenézi, utálja, megveti, gyűlöli a melegeket. Viszont ha előbb látta azokat a jellemzőket, amik egy "normális" emberé is lehetnének, esetleg elgondolkozik. Természetesen tudom, hogy egymagam nem tudom (és nem is akarom) megváltoztatni senki véleményét.

Most eloszlatok néhány tévhitet a tudatlanoknak... Melegek alatt nemcsak azokat értjük, akik évente egyszer részt vesznek azon a bizonyos felvonuláson, miközben a tömeg végignézi őket. Azoknak sem kell hinni, akik Istent hozzák fel a természetünk káros mivoltának igazolására, mert "Isten úgy teremtett, hogy férfi és nő egy pár legyen", satöbbi. Azok sem gondolkodnak elég jól, akik azt mondják: "csinálják a négy fal közt, a lényeg, hogy ne lássam". Nagy eséllyel mi sem fogunk egymásnak esni az utcán, mint ahogy a heterók sem (plusz őket is ugyanúgy elítélik), azzal viszont nem sértjük meg senki létét, ha például két férfi vagy két nő csókolózik az utcán.

Megjegyzem: az elfogadás nem könnyű. Mindannyian ismer olyat, akit nem bír elviselni a környezetében, vagy idegesít a jelenléte. Ez lehet a véleményünk erős ütközése, egyes, számunkra rossz személyiségjegye, gyakran pedig azért nem fogadunk el másokat, nem ismerjük, nem értjük őt. Azonban csupán azért megkülönböztetni valakit, mert homoszexuális, szinte megegyezik a rasszizmussal.

Mai világunkban elindult egy folyamat, amikor is próbálják megmutatni az embereknek, nem sokban különböznek tőlük a melegek. Ugyanúgy élnek, éreznek, szeretnek. Szerintem nagy lépés, hogy rengeteg új filmben, sorozatban és könyvben előkerül ez a téma, néha a középpontban, néha csak mellékesen. A Föld egyre több országában kezdik jobban elfogadni a melegeket, engedélyezik a melegházasságot. 

Mégsem azért vagyok itt, hogy megtérítsem az embereket. Csak próbálom elérni azt, hogy egy másik szemszögből is lássátok a dolgokat. Nem ez lesz az állandó témája a blogban, de gondoltam, elsőnek ezzel nyitok. Ha bármilyen véleményetek van a témával kapcsolatban, írjátok meg hozzászólásban - a káromkodó, becsmérlő üzenetektől tartózkodjunk!

2016.02.20. 15:09, Bence
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót