Blog

#65

Utálom a nyarat... Említettem már ezt? Nos, nem változott. Mindig arra ott van a nyárban az a rengeteg lehetőség, amiket ilyen csinálnak azok, akiknek 10 hetes szünet van. Tudsz sportolni, nyaralni, pihenni, barátokkal lenni, strandolni, a hobbijaiddal foglalkozni, olvasni, és még egy csomó dolgot. De mit tudok én csinálni? Olyat nem nagyon, aminek értelme is van. Ebben az évszakban érzem magam a leghaszontalanabbnak - és nem az iskola hiánya miatt, hanem úgy általánosságban. Ha itthon vagyok, akkor napi szinten vigyázhatok öcsémre, illetve azért, hogy elkerüljem a beszólásokat ("Miért nem csinálsz semmit?"), segítek elpakolni, rendet tartani, főzni, stb. Ha felmennék Bp-re anyához, akkor pedig egy hétéves gyerekre vigyázhatnék, esélyem sem lenne elmenni napközben, és ott még a lakásban is meleg van. A két "rossz" közül melyiket kellene választanom?

Az alvási rutinom is teljesen felborult. Tegnap még éjfél előtt lefeküdtem, mégsem jött álom a szememre hajnali 4 előtt. Amikor aztán reggel 9-kor felébredtem, nem hagytam magam visszaaludni, hiába feküdtem volna még legalább délig. Csak akkor nem leszek fáradt estére, még tovább fenn leszek, és így tovább - ördögi kör. Az egyik elméletem, hogy a jegeskávé miatt nem tudtam aludni, bár azt is valamikor délután ittam. De mivel sosem iszom kávét, ezért simán lehet, hogy most beütött. Egy biztos: jó ideig kerülni fogom.

Három hete költöztem haza a koliból. Ennyi kellett ahhoz, hogy annyira elunjam magam, hogy elővegyem a következő félévi anyagokat, és jegyzeteket készítsek belőle. Nem árt, ennyivel kevesebb dolgom lesz ősszel. Talán majd az órákra sem kell így bejárnom, lenne időm aludni, dolgozni vagy akármit csinálni. Nem hangzik rosszul.

11 NAP. 11 nap, és mindenki elmegy itthonról. Nem, sajnos ez nem igaz. Ugyanis én maradok, és a nagyobbik öcsém is marad - előre érzem, hogy nem lesz egy jó időszak. Fogalmazunk úgy, hogy ha sok időt tartózkodunk egy helyiségben, akkor az nagy eséllyel vitával vagy sértődéssel végződik. Másfél hétig leszek vele "összezárva": Ha szerencsém van, akkor a legtöbb napon dolgozni fog, vagy átalussza a napot, vagy a haverjaival lóg. Nekem mindegy, csak ne szívja a vérem. Pihenni akarok. Már most tudom, hogy nem fog menni; minden rám fog szakadni: bevásárlás, takarítás, főzés, rendrakás, mosás, kutya, macska. Tényleg minden. Ugyanis tőle nem lehet ilyeneket elvárni, hiszen még ahhoz is lusta, hogy reggelente bevesse az ágyát vagy kivigye a levetett ruháit. Nem akarom én ezt...

Ami az általános hangulatomat illeti: kicsit javult, de nem annyira, hogy akár csak elég jónak nevezzem. Jelenleg az elmegy és a szörnyű között van valahol, ami haladás az eddigi saját könnyeimbe akarom fojtani magam érzésnél. Uh, ez lehetne egy könyv címe is - csak most már lelőttem. (Most rákerestem, és eddig még nem találtam ehhez hasonlót.) Persze, ez csak poén. Nem kell komolyan venni, mert sosem fejezek be egy könyvet sem, aminek aztán címet kellene adni. :D

Címkék: Blog Napjaim Nyár
2017.06.20. 10:45, Bence

#64

Sikeresen felidegesítettek - már megint.

Először is csütörtök este nyúlta le öcsém a fürdőnadrágomat. Mert hogy az övé már kicsi rá, neki másnap reggelre rögtön kell egy, és megtalált a szekrényében az enyémet. Mikor ellenkeztem, azt kaptam válaszul, hogy miért volt akkor az ő szobájában. Azzal nem lett volna semmi bajom, ha rendesen kölcsönkérte volna. Amúgy sem használom, tekintve, hogy utálok strandra menni, de még a medencéket és az uszodákat is kerülöm. Utána még próbált vicces lenni, hogy akkor csak most használja a nyáron 3 hónapig, aztán visszaadja jövő nyárig. Ilyenkor szokott elszállni az agyam. Nem, nem ordítozom, nem üvöltöm le senki fejét, nem ütök bele a falba, nem borítom fel az asztalt: egyszerűen csak ráhagyom másokra, amit akarnak, és nem érdekel semmi.

Tegnap - másik - öcsémet már ebéd után hazahozták az oviból, mert mostohaanyám valamiért így látta jónak, holott ő pont délután négyig dolgozott. Itthon már nem akart aludni, ezért már korán hisztis és nyűgös lett, ettől én is hisztis és nyűgös lettem, mert ugye nekem kell foglalkozni vele. A vicces része, hogy mostohaanyám öt percnyire dolgozik, mégsem ért haza időben, csak valamikor fél hat után. Szokásuk egyébként. Ha elmennek boltba, akkor van, hogy három-öt órával később esnek be, és hoznak egy szatyorni cuccot. Már csak azt tudom értékelni, ha épp nem főzött senki, és bevásárlás címen vacsorázni mennek kettesben...

Este még jöttek családi barátok, persze mindenki hozta a gyerekeit is. Még előtte szóltak, hogy csináljak már köretnek olyan krumplit, mint a múltkor, mivel az annyira ízlett mindenkinek. Mert szokás szerint akkor már tízenvalahányan fognak vacsorázni. Csakhogy én már délután is főztem. Egy totál idióta vagyok, hogy még így is megcsináltam. Ezért nem szeretek úgy sütni/főzni, hogy rajtam kívül más is eszik belőle: utána már elvárják.

Ugye többször írtam már, hogy július elején mennek ki Görögországba nyaralni. És mivel nagyjából tizenkét-tizenhárom órás lesz az út, miközben két nagyon fiatal gyereket is visznek, akiket le kell foglalni, jött az ötletük, hogy akkor majd én tölthetnék le nekik a tabletekre meséket. Ezt egyszer már eljátszották, csak akkor telefonra kellett. Mondanom sem kell, hogy egy kínszenvedés megcsinálni az egészet. Mert nem hosszabb mesékről van szó, hanem az ilyen 4-7 perceskről, azokból pedig akkor rakjam tele a memóriakártyát. Elsőnek mostohaanyám mondta. Belementem. De mégis miért beszélt erről azokkal, akikkel mennek? Így szerencsére még több szívás. Szerencsére nem is ugyanazokat a meséket nézik, szóval nem is úszhatom meg annyival, hogy az összeset csak átmásolom. Ami aztán kihozott a sodromból, hogy mostohaanyám úgy adta elő, hogy kérjek majd pénzt érte, nehogy legközelebb is ilyenre kérjenek. Nem válaszoltam azt neki, hogy talán ne emlegessen nekik ilyeneket. Pláne, hogy előre tudom: nem fogják megkérdezni, hogy mivel tartoznak. Így a mai napom eddigi része pontosan ebből állt. 12 GB-nyi meséből.

Ami kifejezetten jó, hogy már tegnap is rossz hangulattal keltem, ez estére tovább romlott, és ha azt hittem, hogy az a mélypont, akkor reggel csalódhattam. Ugyanis ma még elviselhetetlenebb. Majdnem tizenegyig feküdtem, de aztán muszáj volt mosdóba mennem. Fenébe a testi igényekből! Fenébe mindennel!

Az sem fog összejönni, hogy az ágyban feküdhessek a laptop mellett, csendben, mert apáék ügyesen megint rám hagyták az öcsémet. (Pontosabban rám és a mostohahúgomra, de ő sosem csinál semmit.) Még alszik, de valószínűleg már nem sokáig. Ők pedig nem fognak előkerülni estig. Viszont amire mindenképpen időt kerítek később, hogy beállok/beülök a zuhany alá, és nem jövök ki egy óráig. MIndig ezt csinálom, amikor elegem van mindenből és mindenkiből. Egy nap többet töltök a vízben, mint evéssel.

Címkék: Blog Gondolatok
2017.06.17. 16:00, Bence

#63 (Nyomás alatt)

Képzeljetek el egy könyvet! Mégpedig azzal az érzéssel magatokban, hogy depressziósak vagytok. Nem akartok olyat olvasni, amiben ráerőltetnek valamiféle megoldást a betegségedre, amiben teljes hülyeségeket és képtelenségeket írnak róla. Egyszerűen csak arra vágytok, hogy elgondolkozzatok. Hogy úgy segítsen, mint ami valójában nem is akar segíteni.

Igen, még mindig Ned Vizzini: Nyomás alatt (angolul It's kind of a funny story) című könyvéről beszélek. Pontosan egy hete jelent meg a Könyvmolyképzőnél, a könyvhét alkalmából, de én egy hónappal korábban előrendeltem. Ritka alkalmak egyike történt, ugyanis alig állt pár napot a polcon (nem igaz, a polcra nem is került fel, végig az éjjeliszekrényemen pihent), és belekezdtem. Mondhatni olvasási válságban szenvedtem egy jó ideje, viszont ennek a könyvnek sikerült kigyógyítania belőle - még ha ideiglenesen is.

Nem kell világrengető könyvre gondolni. Nem is való mindenkinek. Nem egy vidám olvasmány, de nem is egy szomorú történet. Tegnap, miután befejeztem, egyik ismerősöm megkérdezte, hogy jó könyv-e. Ezen elgondolkoztam, és ezt feleltem: "Nem jó könyv". Hogy lehetne egy könyv jó, ha a depresszióról szól?

Ahh, még most is nehezen szedem össze a gondolataimat ehhez az ajánlóhoz. Amit mindenkiképpen javaslok, sőt kérem, hogy ha el szeretnétek olvasni, akkor ne olvassatok el az első mondatnál többet a fülszövegben. Szerencsémre én sem tettem korábban, csak ma. Óriáis illúzióromboló, mivel majdhogynem az egész könyv 60-70%-át magába foglalja - és ezt kifejezetten unszimpatikusnak találom. Ha én képes vagyok kizárni ilyenkor minden spoilert, könyörgöm, akkor a kiadők is tegyék ugyanezt a fülszöveg esetében. Jöhet a kérdés, hogy akkor mi a alapján veszek új könyveket? Borító, a fülszöveg első mondata, illetve a "termék címkék". Eddig kevés csalódás ért a módszerem miatt.

Ami még biztos nem spoiler, hogy a főszereplő, Craig egy depressziós, tizenötéves, gimnazista srác. Az ő története nem különleges vagy egyedi, nincs tele misztikummal vagy természetfelettivel. Hanem őszinte. Fura kijelentés? De nem adok lejjebb. Azért jó, mert könnyen bele tudod képzelni magad Craig szerepébe - pláne, ha egy csomó mindenben hasonlítotok. Nem számít, hogy hat évvel idősebb vagyok nála. Viszont a többi szereplő közül néhányat nem kedveltem, egyeseket nagyon nem.

Meglepett viszont, hogy az eredeti könyv már 2006-ban megjelent. Sőt, film is készült belőle, amit 2010-ben mutattak be. Mindkettőre valamikor sort kerítek mostanában. (Egyébként, akit érdekel némi háttérinformácó, annak ajánlom, hogy keressen rá Ned Vizzinire, mert találhat érdekes dolgokat, amik kapcsolatba hoztatók.)

Szerelmes lettem a könyvbe. Még mindig nem azért, mert jó. Nem az írásmód, nem a történet, nem a szereplők, nem a helyszínek, nem a szituációk, nem az író miatt. Csak azért, amit képes volt kiváltani bennem. Ahogy írtam az elején: nem fog segíteni legyőzni a depressziódat. Még csak jobban sem fogod érezni magad, miután elolvastad. Nekem sem lett tőle jobb. Mégis beleszerettem. Imádom.

Címkék: Könyv Ajánló
2017.06.15. 09:45, Bence

#62

Nem először vagyok depressziós. És nem, nem az a fajta depresszió, ami már divatbetegségnek számít, mert magányos az ember vagy rosszul érzi magát valami miatt. Tényleg nem. Amikor depressziós vagyok, akkor szinte semmi sem érdekel, képes vagyok délutánig az ágyban maradni, kerülni az ételeket, mindent és mindenkit. Könnyen ugrok a legkisebb dolgokra is, amit támadásnak veszek. Ha valaki ír nekem, a személytől függően ignorálom, bunkón válaszolok vagy néha normális hangnemben, de erőltetetten beszélgetek vele. Mégis csodálkozom, hogy nincsenek barátaim... Egy vicc vagyok. Igaz, hogy általában tisztázni szoktam velük az elején, ha egyáltalán nem vagyok túl jó hangulatban.

Egy szóval: bezárkózom. A legnagyobb poén, hogy ebből még a családtagjaim sem vesznek észre semmit, vagy ami biztos, hogy nem érdekli őket. Ezért sem fogok soha eléjük állni, és azt mondani "segítségre van szükségem". Hiába látom, hogy jót tenne pszichológushoz járni. Kétség kívül elismerem, hogy ezt magamnak is köszönhetem, mert itthon sem nyílok meg teljesen. Sőt! Hol máshol kellene biztonságban éreznem magam? Egy-két barátom többet tud rólam, mint ők; illetve a blog az, ahol próbálok nagyrészt őszinte lenni.

Azonban az elmúlt napokban csak tehernek éreztem, hogy írjak ide. Nem éreztem úgy, hogy az internetre akarom zúdítani azt a rossz érzést, ami jelenleg uralkodik felettem. Most akkor mégis miért? Úgy vagyok vele, mint régebben. Azaz eleve magamnak írom ezt a blogot - egyrészt néha elborzaszt, hogy régen mikről írtam -, az én gondolataim, érzéseim, véleményeim vannak itt. Az egész blog én vagyok. Mondjuk legyen a 90%-os énem.

Este eldöntöttem, hogy ma festeni fogok. Ahogy az lenni szokott, nem lett belőle semmi. Majdnem dél volt, mire kikeltem az ágyból. Mi értelme lett volna, ha korábban feöltözöm? Valószínűleg leültem volna a laptop elé, vagy ruhában feküdtem volna tovább az ágyon. Ugyanúgy nem jött volna meg a kedvem a festéshez, nem jutott volna eszembe semmi, amit meg szeretnék örökíteni. Miért akarnék bármit is nézegetni, ami a depis korszakomra emlékeztet?  Semmit, az ég világon semmit, semmit, semmit. Nem akarok emlékezni, el akarom felejteni az összes hasonló élményemet. Mindent, ami miatt rosszul érzem/éreztem magam. Nem érdekel, ha ettől más ember lennék, még így is azonnal vállalnám. Legyek másvalaki. Valaki, aki boldog. Valaki, aki szereti önmagát.

Tegnap odáig fajult a dolog, hogy kivételesen ettem húst. "Csak" a vacsoránál, ahol a levesben hús is főtt, így hiába nem ettem magából a húsból, attól még a vegán gondolkodás ellen van. Utána pedig egy kevés fasírtot is ettem a főételnél. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy ennék. Aztán pedig idegesített, hogy nem volt olyan jó íze, mint reméltem; később még rosszul is éreztem magam, mert ettem belőle. Nem az volt az oka, hogy kötelező lenne betartanom a vegán étrendet; sokkal inkább az, hogy saját elhatározásból kezdtem, mégsem tudtam 5-6 hétnél tovább tartani. Tudom, tudom... csak egy alkalom volt. Ma már ugyanúgy visszatértem a normális kerékvágásba, és pirítóst reggeliztem friss gyümölcsturmixxal, vacsorára pedig tejszínes-gombás tésztát főztem. Ez fejben dől el, és ez csak még egy dolog lett, ami miatt szenvedhetek.

És ez még csak a jéghegy csúcsa, ami látszik a víz felszíne felett - és az általában jóval kisebb, mint az egésze...

2017.06.12. 17:30, Bence

#61

Tegnap nagyon rosszul éreztem magam. Hiába ébredtem fel reggel már jóval nyolc előtt, nem tudtam rávenni magam, hogy az felkeljek az ágyból. Majdnem dél volt, mire mégis felöltöztem, akkor is csak azért vettem rá magam, mert mosdóba kellett mennem. Elkapott az érzés, amikor hiányzik mellőlem valaki. Jobban mondva: ez mindig bennem van, csak néha olyan erőre kap, amivel már képtelen vagyok megbírkózni. Ehhez még jöttem a rémálmok is. Viszont egyikre sem emlékszem tartósan, legfeljebb pár óráig. Majd túlélem valahogy...

Említettem, hogy sütök fahéjas tekercset (a videó linkjét ITT találjátok), ami végül szerintem elég jóra sikerült. Az is beszédes, hogy két adagot csináltam, és másnap reggelre az összes elfogyott, szóval a többieknek is ízlett - vagy csak megették. Bár kiderült, hogy mostohahúgom valószínűleg allergiás a szójatejre, ugyanis tegnapra felpuffadt kicsit az arca, és az orvostól allergia elleni gyógyszert kapott. Ez csak azért furcsa, mert előtte is evett már olyan palacsintát, amiben szójatej volt. Természetesen utána meghallgathattam, hogy én is vigyázzak vele, mert lehet, hogy eddig nem volt bajom tőle, de még lehet, illetve a szójának is vannak káros hatásai, és a többi. Erre csak bólogatni tudtam, hiszen mindennek rendesen utána olvasok. Közepesen idegőrlő, amikor arról magyaráznak neked, amiről te többet tudsz. Naaa mindegy. Ma pedig sárgaborsó főzeléket főztem, ami mindig is hatalmas kedvencem volt - ehhez pácolt, grillezett tofut sütöttem.

Közben a kisebbik öcsém is lebetegedett, így mindketten egész hétre itthon maradnak/maradtak. Szerencsére csak tegnap délutánig volt lázas, azóta nincs nagy baja. Jelenleg épp alszik. Előreláthatóan holnap végig én fogok vigyázni rá, ugyanis mindenki más dolgozik/vizsgázik/tanul.

Ma reggel több, mint egy órát töltöttem a fürdőben, mivel inkább kétnaponta borotválkozom, mert utálok borostás lenni. Kipróbáltam az új gélmaszkot, aminek az illata kísértetiesen hasonlít a ragasztóéra, és leszedéskor is annyira húzta a bőrömet, mintha azzal kentem volna be az arcomat, de legalább használt. Ideje lenne elmennem végre fodrászhoz is. Főleg azért, mert oldalt és hátult is eléggé megnőtt, a szárítása is tovább tart. Végül úgy döntöttem, hogy a festést most hanyagolom - majd valamikor nyár végén lesz világosabb hajszínem. Talán szőkére váltok.

A nagy kérdés, hogy hétvégén lesz-e időm festeni. Ha nem lesz, akkor is csinálok. Már vagy másfél hete itthon vagyok, de még mindig nem ültem le a vászon elé. Szombaton kiülök az árnyékos teraszra, és festek. Így lesz. Még akkor is a terv mellett maradok, ha közben bálnák potyognak az égből.

2017.06.08. 15:00, Bence

#60

Mivel telnek a napjaim? Többnyire semmivel, bár a hosszú hétvégén pont több dolgom is akadt, mint szerettem volna. Jó, elismerem, még ez sem azt jelentette, hogy ne unatkoztam volna néha.

Tegnap például segítettem apának az udvaron. Vagyis nem pont az udvaron, mondjuk inkább, hogy mögötte. Úgy elképzelni, hogy az udvar mögött van egy viszonylag nagy terület, ami a miénk, és ahova kb. öt-hét évvel ezelőtt több száz akácfát telepítettünk. Na erre idén kitalálták, hogy kivágják a házhoz közelebbi részről nagyjából a negyedét - ez meg is történt egy hónapja. Most pedig amikor apa elkezdte összegyűjteni a levágott ágakat-gallyakat, úgy gondoltam, hogy segítek neki. Miért? Bármi jobbnak tűnt, mint a laptop előtt ülni. Nem is volt annyira vészes, kicsivel több, mint három órát vett igénybe. És mivel a napon voltam, mára egy kis színem is lett.

Aztán anyáék is "hazajöttek" pünkösdre. Ugye ők Budapesten laknak, de még itt is megvan a ház (10-12 percre apáéktól), szóval bármikor kiszabadulhatnak a pesti lakásból. A hétvége alatt a kaput is felújítatták, amiről nem is tudtam, amíg át nem mentem hozzájuk. Beszélgettem velük kb. fél órát. Ráadásul az új lehúzható arcmaszkom is megjött végre, ami anyán keresztül rendeltem. Yeey!

Vasárnap kacsát sütöttek ebédre (ami maradt másnapra is), de szerencsére nekem külön főztek cukkinis-paradicsommártásos tésztát. Egyébként sikerült találnom egy nagyon finom vegán szendvicskrémet, amit többféle ízesítésben árulnak - eddig a csicseriborsósat kóstoltam, ma pedig vörösbabosat vettem -, illetve füstölt tofut. Így a mai vacsorám is megvan, egy melegszendvics formájában. Még tervben van, hogy nemsokára sütök fahéjas tekercset. A továbbiakban szerintem nem fogom minden elé odaírni, hogy vegán, mert úgyis csak azt eszek/veszek.

Ami a hobbikat illeti... Sajnos az olvasásra mostanában nem volt túl nagy kedvem, pedig elkezdtem angolul az Empire of Storms-t (az Üvegtrón ötödik részét), mégsem jutottam sokáig. Festeni akartam, viszont arra hétvégén pont nem szorítottam elég időt. Egy verset viszont írtam, amit fel is raktam, miután teljesen elkészült - kettővel ezelőtti bejegyzés. Ez csak azért nagy szó, mivel elég régóta nem kaptam ihletet semmihez. Viszont ami szerintem elég jól sikerült, az a Namiról (LoL-karakter) készülő rajzom, jelenleg még dolgozom rajta. Akiknek a véleményét kikértem eddig, egyikük szerint fel lehet ismerni, illeve öcsém szerint nem arányos az alak és a fegyvere. Mi az, hogy nem? Azért ilyen, mert térben próbáltam ábrázolni. Ne borítson már ki! :D

Mostohahúgom (tizenkét éves) evezős versenyen volt a hétvégén, Győrben. Mentek egyénit, párost, négyest, valamelyiket különféle összeállításban, és végül nyert két aranyat, két ezüstöt és egy bronz érmet. Gondoltam, csak megemlítem, tekintve, hogy én mennyire nem vagyok sportos alkat, még így is elismerem mások teljesítményét.

13 Reason Why. A könyv, amit egyre jobban el akarok olvasni. A sorozat, ami teljesen beszippantott. Ami még ennek ellenére is mindig elszomorít, és rossz érzést kellt bennem. Nem kellene ennyire hatással lennie rám, de mégis, túl sokat éltem át én is abból, amiről az egész szól. Nem is nézek meg már minden nap egy részt, inkább kétnaponta egyet - most épp a hetedik résznél tartok. Viszont érdekel, Hátha segít rajtam valamiben. 

Címkék: Blog Napjaim Vegán
2017.06.06. 12:00, Bence

#59

Megint tanácstalan vagyok. Ugye már itthon vagyok lassan egy hete, jó, igazából csak öt napja jöttem haza, pedig máris sokkal többnek tűnik. Vegyes érzésekkel fogadták, hogy vegán lettem, holott szándékosan jeleztem nekik előre, hátha megbarátkoznak a gondolattal, mire hazaérek. Az első este után, amikor sült krumplin kívül nem voltam hajlandó mást enni, már vettek nekem külön olyanokat, amiket ehetek. Viszont az nem fedi a valóságot, hogy örülnek neki vagy akár csak elfogadnák. Például szerdán voltak nálunk viszonylag sokan, na egyikük megtalált és megpróbált lebeszélni az egészről, mert nem egészséges, nem viszek be elég tápanyagot, legalább tejtermékeket és tojást egyek, és így tovább. Legalább húsz percig türelmesen hallgattam, majd közöltem vele, hogy nem győzött meg, plusz úgy élem az életem, ahogy akarom. Be is vonultam a szobámba, de ugyanúgy hallottam, hogy rólam beszélnek. Azon kívül, hogy nem esik jól a támogatás hiánya, amit akár meg is szokhattam már, nem foglalkozom velük különösebben. A másik, amikor hoztak valami vegetariánus port, ami az összetevői alapján vegán már nem volt, és megköszöntem, de finoman jeleztemm, hogy nem csinálják meg magunknak, ugyanis én nem fogom. Ennek az lett a vége, hogy apa ingerülten odaszólt nekem. Ez van.

Azonban még mindig jól bírom. A héten többször is főztem magamnak vacsorát: többek között falafelt, illetve találtam egy nagyon finom vegán amerikai palacsinta receptet is - amiből öcsém és mostohahúgom is jóízűen evett. Pont tegnap este leltem rá egy zseniális youtube-csatornára, ahol rengeteg egyszerű receptet mutatnak be, és a hozzátartozó blogon mindent rendesen le is írtak. Legalább egy hónapig minden napra mást tudnék csinálni, ami tetszett is.

Ennek ellenére a közérzetem semmit sem javult. Sőt, hiába vannak itthon sokan, tekintve, hogy hatan élünk egy házban, ettől csak még jobban magányosnak érzem magam. Láthatóan az sem segít, ha napközben verset írok, rajzolok vagy sorozatot nézek - mivel tényleg ezekkel telik egy napom. Habár rákaptam a Town of Salem nevű játékra, simán elérhető ingyenesen böngészőből, az sem jelent állandó megoldást. A kezdeti felindulás, hogy napi szinten feltöltök magamról egy képet az instagramra, talán egy hétig tartott. Nem éreztem hozzá elég jól magam, ami elég furán hangzik. Ha őszinte akarok lenni, más témájú képeket sem tettem fel azóta. Végül annyit értem el vele, hogy az összesen 175 posztból szerintem úgy 10-en szerepelek. Nem tűnik soknak, mégis az, ha belegondolok, hogy az első kétharmadában egy sem volt: kis haladás is haladás. Igen, most pozitívan állítom be, hogy egy hét után feladtam. Nem, én magam sem hiszem el.

Nincs értelme tagadni magam előtt, hogy szükségem lenne valakire. Nem feltétlenül szakemberre gondolok, mert nem valószínű, hogy annyira könnyen megnyílnék egy pszichológusnak. Nem is pont egy barátra, mert jelenleg legalább eggyel rendelkezem (ha olvasod, tudod, hogy rólad van szó). Talán szerelemre vágyom. Ahogy mindenki más, én is vágyakozhatok valaki után, aki olyannak szeret, amilyen vagyok, azaz a számos rossz tulajdonságommal együtt. Erről azt hiszem, még nem beszéltem: de nem akarok szexet (nem csak az alkalmira gondolok). Nekem csupán az kell, hogy velem töltse az időt, átöleljen, együtt filmezzünk vagy sétáljunk, megcsókoljon. Tudom, ehhez az kellene, hogy megint ismerkedni kezdjek. Ha elég elkeseredett leszek, lehet, hogy visszamegyek társkeresőre. Fogalmam sincs, lenne-e értelme...

Címkék: Blog Gondolatok
2017.06.03. 10:30, Bence

#58 (Fleur de la mort)

Illékony álomkép,
de ím jelen van még.
Mi szükséges neki:
száraz, tenger, ég.

Teste élő üvegből
kovácsolt műremek.
Vaserős, mit mégis
tapintani nem merek.

Lázas selyem ékszere
szebb, mint arany, ezüst.
Ám ezt is birtokolja
majdan hamu és füst.

Bajra kardot ránt elő,
nem a gyilkos fajtát.
Amerre csak jár, élet
csókja hagyja el ajkát.

S ha egyszer utatok
keresztezné egymást,
segítsd minden erőddel:
adj neki kosztot, szállást!

„Óvj, őrizz, szívből szeress,
mert engem elszántan keres,
vállt vetve Idő és Halál!”

Címkék: Verseim Írásaim
2017.06.01. 09:00, Bence

#57

Ez is megtörtént: tegnap hazaköltöztem a kollégiumból. Miután sikerült teljesítenem a felvett tárgyaimat (amiből összesen három volt), nem volt sok értelme Budapesten maradnom, hiszen amúgy is majdnem egy albérlet árát fizettem be havonta a szállásért. Persze vannak hátrányai is. Ha munkát szerettem volna találni, akkor itthon sokkal körülményesebb lett volna, bár végül lebeszéltem róla magam. Nincs mozi, nincs pláza, nincs sok hely, ahol sétálni lehetne. De ott a fejemben a gondolat, hogy valószínűleg ezek úgysem foglalnának el mindennap, nagyrészt csak a szobában lennék. Így most vidéken tehetem ugyanezt.

Apa próbált beszélgetni velem útközben, ha olyan téma volt, akkor meséltem néhány mondatban - ilyen az egyetem, a koli. Ahogy vártam, nem igazán értékeli a vegán étrendemet, szerintem úgy gondolja, hogy pár hétig ezt csinálom, aztán hagyom az egészet a francba. Ennek ellenére szó nélkül vett nekem növényi tejet, és nem zavarta, amikor este nem ettem velük húst, csak sült krumplit. Öcsém (a nagyobbik) természetesen támadási felületet látott ebben, és hamar belefogott az idegesítésembe, miszerint mitől lesz jobb nekem vagy az állatoknak, hogy zöldséget akkor miért eszek, hogy gondoljak szegény répa "érzéseire", stb. Vagyok annyira rutinos, hogy ne hasson meg különösen.

Még szombaton elkezdtem nézni egy új sorozatot, a Thirteen reason why-t. A könyvet előbb szerettem volna elolvasni, csak sajnos nem lehet kapni, mindenhol kifogytak belőle, azaz várhatok az újranyomásig. Na, de a sorozat. Az első része nagyon megfogott, mégis erőt vettem magamon, hogy egy éjszaka alatt a végére érjek. Napi egy részt engedélyeztem magamnak, így majdnem két hétig ki fog tartani - igen, ma jön a negyedik rész).

Végre sikerült rendesen kialudnom magam. Közel tizenegy teljes órát tudtam alvással tölteni, amialatt egyszer keltem fel, akkor is talán egy-két percre, amíg beszélgetést hallottam. Ha így folytatom, lehet, hogy eltűnnek a sötét karikák a szemem alól. A másik opció, hogy örökre megmaradnak.

Továbbra sem tervezem, hogy megint randizni/ismerkedni kezdjek. Hiába jön gyakran az érzés, hogy szeretnék magam mellé valakit, nincs bennem állandó késztetés hozzá. Mondjuk, instáról ugyanúgy bejön az a srác... Naaa mindegy. Ha akarnék, akkor sem igazán tudnék, tekintve, hogy három hónapig száműzetésbe küldtem magam. Egyébként apa felajánlotta tegnap, hogy ha szeretnék, akkor nyáron azért elmehetek valahová mondjuk egy hétre, csak ne kerüljön annyiba, mint a prágai út volt. Gondolkozom rajta, viszont nem támadt túl sok ötletem. Végső esetben Balatonra is mehetnék, csak ugye nem vagyok oda a strandokért.

Holnap lesz öcsém három éves. Az ajándékokat elvileg már megkapta: tablet, amin tud meséket nézni, és nem a telefonunkat használja (nem tudom, hogy jó döntés volt-e), plusz valami vízipisztolyszerűség, egy meséből azt hiszem, plusz apróságok. Torta is lesz, amit nem ehetek. Juhéé!

2017.05.30. 12:00, Bence

#56

Azt hiszem, tegnap volt a legmozgalmasabb és leghosszabb napom a héten, pedig kivételesen egyik nap sem unatkoztam. Ahogy azt megbeszéltük, egyik gimis osztálytársammal vásárolni voltunk. Bár én magamban úgy számoltam, hogy ha tízkor találkozunk, akkor talán délre vagy fél egyre biztosan végezni fogunk - hát nem. Körülbelül két teljes órával tovább tartott, de nem bánom. Vettem mindent, amit akartam: rövidnadrágokat és pólókat. Szerencsémre még volt az üzletben 28-as méretben, ami pont jól állt, elég szűk volt, hosszra is rendben van, farmer, stb. Utána leültünk ebédelni. A KFC-nél vettem egy adag sültkrumplit (mert azt szabad).

Végül a bevásárlást is elintéztem. Biztonsági játékra mentem, ezért a jól bevált szójatejet vettem meg, most nem akartam úgy járni, mint a kókuszitallal - ami nagyon nem ízlett. Vettem mindent, hogy ma tudjak tejszínes-tofus pennét főzni magamnak, természetesen minden összetevő vegán. Miután körbenéztem, találtam vegán joghurtot és jégkrémet is, utólag azt mondom, hogy megérte, mert mindkettő finom. Úgy egy órája már össze is daraboltam a tofut, majd leöntöttem szójaszósszal, hogy be legyen pácolva. Ezzel a hétvégi kajám megvan.

Ezután gyorsan lepakoltam a koliban, átöltöztem, és indultam is anyához, akinek szabadnapja volt. Elvittem neki, amit kért, bár elfelejtettem odaadni neki a kinyomtatott utazási papírokat - van rá másfél hónapom még. Megettem nála a jégkrém felét, a maradékot ott hagytam neki. Majdnem este nyolc óra volt, mire visszaértem, és végre pihenni tudtam.

Egyébként ami a legjobban esett, hogy sikerült nagyjából tíz órát aludnom (kisebb megszakításokkal), de olyan kipihent vagyok, mint már elég régen voltam. Nem akarok párhuzamot vonni aközött, hogy nem ébredtem fel hat óra körül, és hogy az egyik szobatársam hazament, aki minden reggel hatkor kel és ül a gép elé... Maradjunk annyiban, hogy véletlen egybeesés.

Ha minden igaz, akkor hétfőn jön fel értem apa, akkor rögtön ki is költözök a kollégiumból. Onnantól hivatalosan is nyári szünetem van. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem várom, és nem is tartok tőle egyben. Az első két hét még tökéletes lesz, hiszen tart még a tanítás, öcsém óvodában lesz, a többiek dolgoznak: a napok nagy részében enyém a ház. Azt még nem tudom, hogy öcsém nyáron is bejár-e az oviba (szerdán tölti be a hármat, szóval akkortól lesz hivatalosan ovis, plusz mostohaanyám is visszamegy dolgozni), de ha nem, akkor úgyis én vigyázhatok rá állandóan. Amivel csak annyi bajom van, hogy nem nagyon tudok mellette mást csinálni, például festeni vagy írni. Na, majd meglátjuk.

Előre látom, fel fog borulni a napirendben azzal, hogy sokáig alszom majd, viszont emiatt nem tudok korán lefeküdni, és ez így fog ismétlődni. Megpróbálom mérsékelni valamennyire. A kérdés csak az, hogy meddig tud elfoglalni az olvasás, írás, festés vagy rajzolás? Mert nem szeretnék egész nap a laptop vagy a tévé előtt ülni. Végső esetben még főzhetek is, mire mindenki hazajön, ami már csak azért is jó, mert úgy az lesz, amit én ennék. Szóval vegán ételek. Kétlem, hogy mások is értékelnék.

2017.05.27. 12:15, Bence
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Introduction

Néhány szó, ami elég jól körülír engem: huszonegy, fiú/férfi, introvertált, bátortalan, homoszexuális, álmodozó, egyetemista, biológia, könyvmániás, rajzolás, festés, sorozatfüggő, amatőr író/költő, makacs, türelem, magányos.

Ja, és Bencének hívnak. Nincs klassz írói álnevem, sem olyan, amit a blogon használnék. Csak én vagyok, meg a végtelen negativitásom. Élvezzétek! ;)

 
Tags

elfogadás szexualitás gondolatok blog
napjaim összefoglaló sorozat ajánló
emberek megfelelés személyes rólam
verseim írásaim magány vegán film
egyetem kollégium utazás könyv nyár

 
Instagram

 
Comments
Friss hozzászólások
 
Readers
Indulás: 2014-03-22
 
Login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót